Ti döntenétek így külföldre költözés mellett?
25-30 év közötti fiatalok vagyunk a párommal. Nemrég vettünk itthon egy egyszobás lakást, egy nagyon kicsit. A páromnak jó szakmája van, programozó, átjár Ausztriába dolgozni, pontosabban home officeban van heti 4 napot, csak egy nap jár be. Én itthon építgetem a saját kis vállalkozásom, mellette tanulok, később a párommal szeretnék közös vállalkozást IT területen. A páromnak Ausztriában jó kapcsolatai kezdenek kialakulni, egyre többször bízzák meg alvállalkozóként projektekkel. Ez a jövőbeli terve is, csak vállalkozóként bedolgozni nyugati cégeknek, mivel ezek sokkal jobban fizetnek, mint a főállás.
Mondhatni jó dolgunk van itthon, osztrák fizetésből élünk magyar árakon. A család is közel lakik, alig egy órára, a lakáshoz jutásban is sokat segítettek. Csakhogy valami nem hagy nyugodni. Mindig is külföldre vágytam.
Pl utálom az itteni éghajlatot. Félek, hogy itthon kórházba kerülök és valami ostoba hiba miatt meghalok (mint a nagyapám vagy a szomszéd néni - kórházi fertőzés). Félek itthon gyereket vállalni, úgy érzem, az anyagi jóléten kívül semmit nem tudok nekik adni, sem biztonságot, sem nyugalmat, sem jó ellátást (pl iskolai étkeztetés). Nincs meg az a jó érzésem, hogy "én a lehető legjobb helyen élek, a lehető legjobb helyre születtem", ami sok osztrákból sugárzik, és a gyerekem sem fogja ezt megkapni.
Spanyolország lenne a cél pár éven belül. Bár a párom főállását elbuknánk és 4 nap home officet sehol nem fog kapni, de azért talán az osztrák vállalkozói kapcsolatai megmaradnának. Mondjuk ő attól is fél, hogy azok is elkopnak idővel. A nyelvet sem beszéljük annyira, mint a németet. A családtámogatás sem olyan, mint Ausztriában. Mondhatni itthagynánk az anyagi biztonságot, a lakást, a kiépített kapcsolatokat a jó időért, a tengerpartért, a katalán zavargásoktól eltekintve azért nyugodtabb légkörért. Itthagynánk az osztrák bér-magyar árak nyújtotta jólétet, kint maximum akkor teremtenénk meg mindezt, ha nagyon összejönnének a dolgaink. Itthagynánk a családjaink, az én nyugdíjas szüleimet, amitől biztosan bűntudatom lenne, hisz sokban segítettek lakáshoz jutni. Tehát félek tőle, hogy rájövök, mégsem jó kint.
Volt már köztetek olyan, aki csapot-papot itt mert hagyni egy külföldi vágyálomért? Megérheti ez egyáltalán bármilyen esetben? Mennyire baj, ha egy gyerek a nagyszülőktől távol nő fel? Vagy ha én egy kisgyerekkel magamra maradok külföldön, nagymamák nélkül? És hogy kint sosem lesz saját lakásom, míg itthon 5 éven belül családi házra is válthatnánk? Érdemes mindezt feladni?
Ilyen körülmények közül nem érdemes elmennetek (szerintem). A tengerpart, meg az a "jó idő" két hét után már csak feleannyira izgalmas, viszont minden más, ami itt megvan, ott pedig nincs az nagyon komolyan fog hiányozni.
Többször éltem külfödön 1-1.5 éveket, már ha ez számít, amikor olvasod a véleményem.
Önmagában a külföldre költözés távol a családtól még nem lenne gond, mert az a természetes, hogy a felnött gyerek önálló életet él és nem a szüleivel - mégha van is köztük némi távolság.
De az, hogy minden reális alap nélkül, AZ gond! Sem a nyelvet nem tudjod, sem fogalmad sincs az ottani életröl (mert szép és jó, hogy a klíma tetszik, de ebböl még semmit nem tudsz a spanyolországi életröl - pl. hogy ott nem sokkal jobb sem a mindennapi élet, sem az egészségügy, mint MO-on), munkalehetöség alig van, föleg nyelv nélkül. Szóval ez egy teljesen irreális gyerekálom, aminek nincs értelme.
Ezért feladni a párod biztos munkáját, a jövöjét, a feljlödési lehetöségeit, a tiédröl nem is szólva igencsak gyerekes dolog lenne, és rövidesen ott lennétek egy idegen országban, kommunikációs lehetöség nélkül, pénz és munka nélkül - EZ nem jövö!
Köszönöm az eddigieket. Az a helyzet, hogy a párom programozóként, angol nyelvtudással szerintem hamar találna munkát, most is Európa legkülönbözőbb pontjairól kap állásajánlatokat Linkedin-en. Egyébként kiköltözni 2-3 év múlva gondoltuk, addig ráállnánk a spanyolra, de nem tudom, meddig jutnánk. Ausztriában sem azt a nyelvet beszélik, amit a könyvekből tanultunk. :/ De a legjobban talán a lakás dolog zavar. Itthon 5 év múlva simán családi házunk lehet (persze hitelre), imádnék külön élni, nem társasházban, vidéken nőttem fel, hatalmas udvarral, nagyon megvisel a társasház (zajos, bunkó szomszédok, helyhiány...stb.). Ha kiköltöznék, akkor csak lakásban élhetnénk, mivel családi házat nem tudnánk megfizetni. A lakások is iszonyatosan drágák Spanyolországban, a párom ottani lehetséges fizetésének majdnem a felét elvinné a lakásbérlés. Most a törlesztőnk a jövedelmünk 1/7-e.
De az csak nem hagy nyugodni, a gyerekeim mennyivel jobb helyen nőhetnének fel, jobb az oktatás, ha valamelyik tartós beteg lesz, van az iskolákban diétás étkeztetés (esélyes a dolog, mert több ilyen beteg is van a családban). Vagy hogy mennyivel jobb lenne ilyenkor ott a 20 fokban a tengerparton sétálni, mint itt a lassan fagyokban, az ekcémás, hidegben kisebesedő bőrömmel.
Az a helyzet, hogy a párod programozóként, angol nyelvtudással szerinteD hamar találna munkát. A linkedin-en nem állásajánlatokat kap, hanem esetleg elküldenek nyitott pozíciókat. Semmi garancia nincs rá, hogy meg is kapja őket. Nagyon sok helyen elvárás, hogy jól beszélj az adott ország nyelvén, ha ez nincs meg fel sem vesznek, mivel esetleg nem tudsz szót érteni a kollégákkal. Hiú ábránd arra gondolni, hogy az angol vagy a német mindenhová elég, mert egyáltalán nem.
Úgy gondolom, hogy finoman szólva is elgondolkodtató, hogy miért szeretnéd a még meg sem született gyerekedet már eleve diétás étkeztetésre fogni? Egyébként Magyarországon osztrák fizetésből futja rá. Azt tudod, hogy mondjuk a Spanyol iskolákban milyen az étkeztetés? Hogy jobb vagy rosszabb mint az itteni?
Az az érzésem, hogy te egy álmot kergetsz a tengerparti sétáról és megpróbálod úgy megválaszolni az életed kérdéseit, hogy a válaszok Spanyolország mellett szóljanak. Így viszont nem fog menni, mivel villámgyorsan szembesülni fogsz azzal, hogy a kiköltözés nem ugyanaz mint a nyaralás.
Inkább menjetek nyaralni 2 hétre, azzal sokkal jobban jártok.
Azt is írtam, hogy tanulunk spanyolul. 2-3 év alatt azért elég jó társalgási szintre el lehet érni, eszem ágában nem lenne úgy kimenni, hogy nem beszélem a nyelvet és nem tudok semmi hivatalos dolgot elintézni. Amúgy Ausztriában is vannak olyan ismerőseink, akik egy szót alig tudtak németül, mégis kint megállják a helyüket. Idővel ragadt rájuk a nyelv. Sőt sokkal több ilyen van (beleértve azt is, aki tanult németül, de soha nem tudta használni élő környezetben), mint olyan, aki folyékonyan, felsőfokon tud, ezutóbbi nagyon ritka.
IT-s cégek jó részénél nyugaton az angol a belső kommunikációs nyelv. Ahol már a cég bemutatásánál leírják, hogy többtíz nemzetből jött dolgozó dolgozik együtt, ott nem is lehet a spanyol a kommunikáció nyelve, plusz még oda is írják 10 állásból mondjuk 5-6-hoz, hogy ingyenes spanyol nyelvtanfolyamot biztosítanak, relocation package...stb. Szóval ott is IT-s hiány van, mint mindenhol. Bár ez nem sokon változtat egyébként, mert az ő egy fizetéséből nem élnénk meg, én meg nem tudom még, mihez kezdhetnék magammal.
A diétás gyerek dolog onnan jött, hogy a családban majdnem mindenkinek van valami baja, és én is örököltem, a testvérem is, az unokaöcsém is. Jó 80% az esély, hogy az én gyerekeim is betegek lesznek, vagy legalább az egyik. Anyámnak kész szenvedés volt velünk, amiért nem volt az iskolában diétás étkeztetés, nem lehettünk napközisek, nem tudtam edzésre járni (fél órányira volt az iskola, napi max. 3 buszjárattal). A spanyol iskolák közül pedig csomó kiteszi előre a heti/havi menüt, és látni, mit kapnak a gyerekek. Hát nem krumplifőzeléken meg kiflin dzsemmel nőnek fel, mint minekünk kellett volna, ha napközisek lettünk volna. Talán itt, meg a rendszeres sporthoz szoktatásnál kezdődik, hogy ők majd 10 évvel tovább élnek átlagban, mint mi.
Bocs, de ha te már eldöntötted, hogy ott akarsz élni és minden mást eleve elutasítasz, akkor nem érdemes kérdést kiírni erröl.
Spanyolországban az angol/német nem igazán közismert, három év alatt nem fogsz tudni megtanulni annyira spanyolul, hogy elég legyen, emellett a szebb helyeken nem a hivatalos nyelv a megszokott, hanem attól igen eltérö tájszólás.
Munkát nem igazán fogtok találni, de ha még is, akkor is az ottani jövedelemböl ott nem fogtok jól élni. Ennek csak az lehet a vége, hogy oda lesztek kötve, és sírtok Magyarország után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!