Meghalt egy családtagom. Képtelen vagyok iskolába menni, annyira össze vagyok zuhanva lelkileg. Ilyenkor ki igazol?

Mit csinálj...van mit meséled...szedd össze magadat és lépj tovább, tedd kicsit félre a pityergést a kellő időpontra...lassan felnőtt vagy.

Nagymamád sem örülne, ha lógnál a suliból pityergés miatt s elcsesznéd jövőd.

Egy napon, aki nálad idősebb, annak te fogsz temetésén lenni ( jobbára ). Ez az élet rendje, fogadd el, értékeld a vele töltött időt-múltat és lépj tovább emlékeivel.

Esetleg vezesd le stresszt-fájdalmat egy roncstelepen kalapáccsal...

Én ilyen helyzetben a tanárokat is elküldeném az anyjukba akik erre egy szót is szólnak. De ehhez kell egy olyan karakán és konfliktusos jellem mint nekem. Amúgy kérd meg a szüleid, hogy igazoljanak.

És részvétem :'( Nekem is most halt meg a nagyapám augusztus 13.-án. Egy napon a Világosi fegyverletétellel. Csak 168 évvel később

Nekünk a munkahelyen van olyan, hogy "közeli hozzátartozó halála" miatti extra szabadság - 2 nap egy évben. Ha felnőtteknek jár ilyen, Nektek is biztos van hasonló, de minimum a tanárok együttérzése és megértése kijár, a szüleid nyugodtan kikérhetnek erre hivatkozva, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy jól legyél.

Ne próbáld elnyomni magadban a gyászt, mert az egy nagyon erős érzés és ha nem éled meg, akkor komolyan, fizikailag megbetegíthet rövid távon is - ahogy érzed, hogy "mintha lázas lennél" és hosszú távon is, ha annyira "sikeresen" elnyomod, hogy aztán évtizedek múlva valami krónikus vacak formájában jön elő. Ne hallgass azokra, akik erre bátorítanak, sajnos az ilyen szomorúságokon át kell esni akkor, amikor történnek ahhoz, hogy később könnyebb legyen.

A másik meg, ami ténylegesen is segíthet az állapotodon, ha próbálsz "beszélni" a nagymamádhoz. Ha eszedbe jut valami emlék vele, meséld el neki, hogy most ez eszedbe jutott, kérdezd meg emlékszik-e, oszd meg vele az érzéseidet, hogy hiányzik és nem tudod mi lesz most vagy bármit. Beszélj úgy hozzá magadban, mintha még élne, mintha veled lenne, de még közvetlenebbül. Ehhez nem kell hinni abban, hogy még él, meg hogy tényleg Veled van, csak csináld és könnyebb lesz.

A suli miatt meg nem "kell" idegeskedni. Vagy az idegeskedés is egy kötelező tantárgy lenne?

#7-esnek: attól, hogy valaki nem fekszik otthon zokogva napokig még nem azt jelenti, hogy elnyomja a gyászt, hanem azt, hogy nem hagyja el magát.

De a kérdés az igazolásra vonatkozott, nem a gyászról szólt.....

Menj le orvoshoz, mondd, hogy te itt bedobtad a törölközőt.

Jaj 8., kérlek ne!

Tökéletesen látszik, hogy az a fajta balek vagy, akinek semmi sikerélménye az életben és ettől érzi magát valakinek :D

Szánalmas :D