Szégyellnem kellene azt, hogy depressziós voltam, és hogy öngyilkosságon gondolkodtam?

Sokan mondják azt, hogy milyen vidám ember vagyok, hogy akkor is mosolygok, nevetek, amikor éppen nem érzem jól magam, vagy azt sem tudom a fáradtságtól, hogy fiú vagyok vagy lány. Igazából volt olyan, akinek elmondtam ezt, amit leirtam a kérdésben, de szégyellem a dolgot. Szégyellnivaló ez egyáltalán? Nem tehetek róla, hogy ilyen gondolataim voltak, és szerintem a depresszióról sem, hisz az függ az agy kémiai egyensúlyától is stb, tehát nem csak beképzeltem magamnak. Én önmagamat rossznak látom sokszor, mogorvának, mások viszont pont, hogy vidém emberként élnek meg.