Normális az, ha valaki harmincévesen sem tudja mit akar?

Mégis igaz a mondás: Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja! :-D

A viccet félretéve: mondj fel, és gyere ki Angliába. Itt valami szar munkával összeszedsz egy kis indulótőkét, és továbbálsz. Pénzzel a zsebedben egyszerűbb váltani.közben meg kitalalod mi érdrkel

Én idén leszek 29, de ugyanilyen helyzetben vagyok. Mondjuk én nem foglalkozok ennyire vele, hogy mikor mit fogok csinálni, vagy mit kellene tennem ha közeledek egy korhoz.

10 éve vagyok az első munkahelyemen, mint raktáros. Elvagyok megbecsülnek ott. Azóta vettem lakást, kicsinosítottam és jelenleg ki van adva. Nők terén még elég kevés tapasztalatom van, évente 2-3 alkalommal eljárok fesztiválokra és nyaralni kül vagy belföldre.

Kb az elmúlt 10 évem leírtam most pár sorban.

Én 27 vagyok, ésén tudom hogy a szakmámban mit akarok és mit szeretek. Tudom hol akarok lenni 5-10-15 év mulva.

Na de a magánéletben? Én ott vagyok katasztrófa. Van párom,de nem vele akarok lenni,folyamat megcsalom,most már egy éve van mellette valakim, akivel együtt akarok lenni,de ahhoz ragaszkodom,hogy együtt legyünk a mostanival. Tudom hogy váltani kellene,de félek/nem tudok/túl kényelmes. Így csak tengődök a szarban.

Szerintem normális,ha az élet valamely területén nem tudsz magadon kiigazodni,te valahogy szerencsésebb vagy,mert van legalább erkölcsi normád. Én a magamét már évek óta kérdőjelezem :(

Szerintem mindenkinél van úgy, hogy legszívesebben otthagyna mindent, kidobná az egész életét a kukába és tiszta lappal indulna.

Én alapvetően szeretem a munkám, elvagyok a világban, de néha úgy vagyok hogy bárcsak elpusztulna az emberiség és egymagam maradnék a világban :D