A rabok a börtönbe miért gyűlölik a magánzárkát? Nem sokkal biztonságosabb teljesen egyedül mint a többi rabbal?

Nem tudom, miben más még a magánzárka (hihetőnek tűnik, hogy más aspektusok is rosszabbak, nemcsak egyedül vagy és kész - amúgy elzárva nehezebb különféle cuccokat szerezni, úgyhogy aki olyan ügyes, hogy azt teszi, annak már csak ezért is rossz), de nyilván nem egyformák az emberek. Vannak aszociálisak és remeték is, hiába társas lény az ember mint faj. Én is inkább lennék egyedül, mint unszimpatikus emberekkel. Mivel én nem bírom a bezártságot, hangsúlyozottan nem, nekem már szinte mindegy is lenne, hogy vannak-e körülöttem (kivéve, ha kifejezetten rosszak, mert akkor inkább egyedül). Én nem magánzárkára, hanem gyors, közeli halálra mennék rá.

Nagyon egyedi, hogy az embert mi zavarja.

Hosszabb távon azért az emberek szinte mindegyike nagyon igényli a társaságot.

Ez attól függ ki mennyire szociális típus.

Én letudnám élni az életemet is egy szobában,kis túlzással,ha ki lenne elégítve közben minden nem társas szükségletem.

De gyanítom a magánzárkában nem csak az a bünti,hogy nem érintkezhetsz másokkal.

Biztos kevesebb ételt adnak,vagy nincs normális fekvőhely benne,hasonlók.

Az elején lehet ezt mondanád milyen jó lenne a magánzárkában, de pár nap után menekülnél inkább ki belőle.

Már ott kezdődnének a gondok, hogy nem tudnád magadat lefoglalni. Ahogy írták ritkán kapsz egy-két könyvet, de ennyi. Semmit nem tudnál csinálni, azt meg elfelejtheted, hogy átalszod az egészet, az őrök nem engedik, felébresztenek téged.

A magánzárka lényegében egy börtön a börtönön belül. Külvilágot alig látsz, minden szociális életed abban merül ki, hogy a börtönőr mondja a parancsokat, hogy mit kell majd csinálnod. Ez meg pszcihésen kikészít téged. Nem rég volt valami valóság show, ahol a résztvevőket egyenként beraktak egy ilyen magánzárkához hasonlóba teljesen elszigetelve. Az egyik nőnek 2 hét se kellett, hogy már a kezeihez beszéljen.

Mindezt az elzárást meg szorozd meg sokszor kőkemény függőséggel. Hiába próbálják a kábítószereket kiszorítani, mindig becsempészik nekik. Itthon például amit írnak nekik leveleket annak a lapjára ráöntik a herbál vegyszerét és azt szívják. Na, egy függőnek mond azt, hogy 3 hónapig el lesz zárva a külvilágtól (magánzárkába levelet se nagyon kapsz meg ott hamarabb kiszúrják, ha szívsz) és egyből azért fog harcolni, hogy ne zárják be oda.

Egy olyan ember, aki sosem csendesedett el és nézett magába, főleg a gonosz ember, aki ölt, ott a zárkában magával szembesül. Semmit sem tud az elméjéről, és annak működésről, a gondolatokról, teremtő erőkről, a tudatról, ezek hiányában természetesen...és azt vegyük hozzá, hogy ő egy rossz ember, és egy rossz embert a saját démonjai kergetik az őrületbe.

Milyen emlékeket hív elő az elme a sötétben, egy olyan embernél, aki nagyon sok jót tett? Érezhet egyáltalán félelmet egy jó ember a sötétben? Az elme emlékei generálhatják, régi filmek...de egy jó ember nem néz olyan filmet.

Elkalndoztam.