Miért nézik le az ilyen embereket?

Az emberek mindig is undorítóan viselkedtek egymással, itt is ez a helyzet. Mert ha nem úgy viselkedsz, mint a többség, akkor már balfék vagy. Több ilyet is ismerek. Vannak olyan esetek, hogy nagy házban laknak és a szülőknek túl sok lenne, el kellene költözniük kisebb lakásba és ezért a gyerek marad. Ismerek olyat is, akinek a szülője nagyon beteg volt és a gyereke otthon ápolta őt még 40 évesen is. Egyik sem volt lelki sérült, egyik sem volt pszichopata, kedvesebb és aranyosabb emberek, mint az itteni beképzelt kommentelők.

Saját önnyugtatásra felesleges volt feltenni ezt a kérdést, kérdező nem csak te tehetsz róla de egy balf**z vagy ha tetszik ha nem.

A sok okos ember csak azt nem látja kedves kèrdező amit szeretetnek hívunk. 1 Ha èlvezik egymás társaságát akkor mi akadálya lenne, hogy egy házban èljenek? 2 így az egy főre jutó költőpènz lènyegesen több havi szinten. Ez pedig azt jelenti, hogy a szar forint ellennère jól èl a család. Jobban, mint sok okoskodó. Akkor hol a problèma. A buta tudatlan faragatlan emberek ítèlkeznek csak ilyen családok felett, mert nincs annyi eszük, hogy legalább magukban kijavítsanak minden hibát mielött másokban keresni kezdenèk őket..

Soha de soha nem fogom megérteni, hogy egyáltalán egy huszonéves fiatalnak hogy a francba nincsen igénye arra, hogy függetlenedjen, önállósodjon és a saját életét kezdje építeni, ami sztem szülőkkel együtt lakva nem egészséges, és nem is lehetséges. Aki szülökkel lakik, az nem önálló és nem független! Az élet rendje az, hogy a gyerek felnő és kirepül, a saját életét éli. Sztem ez a több generáció együtt élése inkább csak falvakban és kisebb városokban szokás. Én 20éves korom óta, ahogy meglett az első munkahelyem, egyedül élek! Nő létemre. Már 29 vagyok, voltak persze kapcsolataim, összesen 5évet éltem együtt két párommal, a többi 4évet egyedül. És nem azért költöztem el otthonról olyan fiatalon, mert annyira rossz volt otthon, vagy mert nem jöttem ki a szüleimmel/testvéremmel, hanem azért, mert annyi idősen már igényt tartottam a sokkal nagyobb privát szférára, a saját háztartásra, az önállóságra, és arra, hogy saját magamnak teremtsek meg mindent, a saját kényem-kedvem szerint (a tisztaságot, nem csak egy szobában, hanem az egész házban, a ház berendezését, a mosást, a főzést, a bevásárlást és minden egyebet, ami nekem a felnőtt független életet jelenti!!!!). Számomra ezek a dolgok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valakit felnőtt önálló embernek nevezzek