Miért van az, hogy én mindig csak a második vagyok?

Több közeli barátom is van, akikkel szoros a kapcsolatunk. Én úgy érzem, hogy mindent beleadok ezekbe a barátságokba, ha találkozóra hívnak, megyek, ha segíteni kell, rögtön ugrok. Viszont sokszor úgy érzem, én nem kapom vissza ezt. Félreértés ne essék, nem is várom el sőt, nem is azért teszem ezeket, hogy viszonozzák. De valaki/valami mindig fontosabb. Ha én szeretnék találkozni valamelyik barátnőmmel, akkor már vagy mással van programjuk, vagy elfoglaltak. Ugyanez igaz a fiúkra is, pontosabban eddig egy sráccal alakulhatott volna komolyabb dolog, de az sem jött össze ugyanez miatt. Már belefáradtam abba, hogy ha nincs más, akkor jó vagyok, de ha nincs szükség rám, "eldobnak". Nem sajnáltatni akarom magam, meg semmi ilyesmi, csak nem értem, hogy én csinálok valamit rosszul? Ma is lett volna programom valakivel, aztán kiderült, hogy mégis más tervei vannak, már nem is lepődtem meg...Nem tudom, mit csináljak.