Van olyan ismerősöd, akinek szinte semmi gondja sincsen, mégis panaszkodik, álomvilágban él?

Tudom, hogy az embereknek a saját problémájuk a legfontosabb és sokszor úgy tűnik, valaki jól él, de közben keményen megdolgozott érte, sokat szenvedett.

Viszont van egy ismerősöm /haver, akinek egyszerűen mindent a feneke alá tettek.

Neki nem jelent gondot, hogy épp elugorjon külföldre, ha érdekli egy esemény, fesztivál, azt vesz meg, amit szeme-szája kíván, bejárta a fél világot. A szülei vettek neki egy házat, aminek egy részét kiadja, abból van pénze, meg néha vállal valami könnyű részmunkaidős melót, de az is általában pár napig tart. Ez eddig rendben is lenne. Viszont irtózatos módon sajnáltatja magát, és irigykedik.

Többször volt már, hogy buli közben sajnáltatni kezdte magát, neki milyen rossz. Utána duzzogni kezdett, amikor nem értettük a problémáját és kb. lehúzott mindenkit. Néha rácsodálkozik, hogy én nem tudok csak úgy hipp-hopp felugrani egy gépre és elutazni másik országba, ez sokszor odáig fajult, hogy megsértődött, mert nem tudtam/unk vele elutazni bizonyos helyre, nem fogta fel, hogy másra kellett a pénz. Nemrégiben elküldtem a fenébe, azóta nem is beszélünk, nem is hiányzik. Akkor is olyan dolog volt a vitatéma, hogy én nem tudok épp 15.000 Forintot kifizetni egy koncertre. Az érve ez volt "bezzeg másra van pénzed".

Van ilyen ismerősöd?