Hogy lehet felépíteni egy életet úgy hogy mindenki lenez kihasznál és ki nevet ha valamit el akarok érni az életben?

Kezdjük ott 19éves egyetemista lány vagyok. Normális családban élek nagy kertes ház.. minden .. az anyagiak rendben vannak.. de gyerekkorom óta mindig én voltam a második. Kezdem a családdal.Van egy öcsém aki mindent meg Kál amit akar. 18eves lesz anyám még mindig elé teszi a kaját pakol helyette.. egy szavába kerül és minden az övé, amellett hogy nem csinál semmit csak gepezik. Ha én csinálok valamit az a baj , ha nem az a baj, én mindig le vagyok szerencsetlenezve meg cseszve azért is ha anyám nem talál valamit.. na mindegy az a lényeg egy nap nem telik el úgy hogy ne kiabálna velem.

Akkor a barátaim. A gyerekkori barátaim eléggé kihasználtak. Mindig ott voltam nekik ha kellett valami, ha éppen egyedül volt, ha problémája volt vagy szakított a barátjával vagy menni akart valahova. De ha ezeket mind én akartam hirtelen mindenki elérhetetlen lett. Az én bajomat sosem hallgatja meg senki, nincsenek mellettem de tőlem meg elvárják hogy ugorjak nekik.. na meg a kocsi.. nekem nincs.jogsim.mert anyámék nem tolták alám, ezért is le vagyok nezve.

A szerelem.. mindig mindent megadtam mindenféle értelemben életem eddigi három barátjának. Mi a hála? Megcsal. Pedig meg rá sem voltam telepedett egyikre sem.. jó sokáig tartott mindegyik kapcsolatom de mindegyiknek ez lett a vége.

Akkor az egyetem.. nem lett meg a pontom és ha valakinek azt mondom újra erettsegizek és elmegyek alapképzésre a felsőfokú helyett kirohog.. minden nem tudom miből indulhat ki.

Régen sokat szorongtam..anorexiás és.bulimiás depressziós is voltam.. aztán meg túl jófej..törődtek mindenkivel.nehogy bele essen és atelje amit en. Mindenért én vagyok a rossz mindig.. mindenhol a bántást kapom.. és ami itthon tart jelenleg a mostani párom...mit csináljak? Sosem fog ez változni? Hiába állok ki magamért..