Félek a saját nememtől?
Mostanában jöttem rá, hogy vagy gyáva vagyok, vagy nem tudom mi, de például nem merek elmenni egy építkezés mellett, ahogy kettőnél több munkás van, ha jön velem szembe egy csapat férfi-fiú, akkor inkább átmegyek a másik oldalra.
Gyerekkoromban elég meghatározó élmény volt, hogy az otthonunk mellett volt egy építkezés és a melósok egész nyáron beszólogattak anyámnak amikor elsétáltunk mellette, úgy hogy én ott voltam kisfiú, nem érdekelte őket, elég durva dolgokat kiabáltak neki. Anyám nem foglalkozott velük, de egy idő után inkább kerülőztünk. Ha a nővéremmel voltam akkor is, pedig nővérem akkor volt 12 éves. Viszont ő sokszor sírva fakadt, ezen meg röhögtek.
Volt hogy visszakiabáltam én, de akkor még ocsmányabbul csinálták, sőt egyszer az egyik előkapta a f_szát is.
tudom hülyeség ilyenen rugózni, de gyerekként rossz érzés volt ez az egész.
Van más is így fiúként?
Nem a fiúktól/fèrfiaktól fèlsz, hanem a beszólásoktól.
Ezek elkerülhetetlen dolgok. Nekem ha beszólnak úgy teszek mint aki nem hallja vagy ha elèg ronda a társaság előkapom a telóm "mintha telefonálnèk"
Azok bunkó parasztok te biztos sokkal èrtelmesebb vagy!
Ne hagyd, hogy pár barom elvegye az önbizalmad.
Ha úgy jobb akkor eddz valamit. Vegyèl box zsákot ès azt üsd.
23/L
Elég nagy tahók voltak, és ez mély nyomot hagyott benned. Megértelek, abszolút. De ezt csak úgy tudod leküzdeni, ha néha direkt odamész hozzájuk, vagy csak elmész mellettük. Első pár alkalommal erő kell majd hozzá, aztán meglesz viszont az a magabiztosságod, hogy ez ne okozzon problémát.
Én is ódzkodtam mindig az ilyen emberektől, aztán egyszer úgy hozta az élet, hogy együtt kellett dolgoznom velük, illetve az ő segítségükkel kellett végeznem nekem is a munkám. Ráadásul mindezt úgy, hogy némiképp fel is tartottam őket a munkában. Elég kellemetlen volt, be is szólogattak, de aztán én is visszaszóltam, igaz tisztelettudóan, hogy én is a munkámat végzem, akárcsak ők, és igyekszem haladni, hogy mindannyian mielőbb végezzünk. Na, akkor kicsit csendben maradtak legalább. Négyen voltak. Délben elmentem kajálni, és amikor visszamentem, vittem mindegyiknek egy fél literes hideg kólát, meg egy zacskó pogácsát. Látnod kellett volna, hogy megváltoztak, nagyon szépen megköszönték, abszolút nem számítottak rá. Aztán odajött hozzám az egyik, és felajánlotta, hogy marad, miután lejárt a munkaideje, és segít nekem.
Szóval ilyenek lettek a paraszt melósok, miután érezték, hogy partnerként kezelem őket. Szerintem a legtöbbje azért bunkó, mert a társadalom lenézi őket, és azzal próbálnak maguknak kompenzálni, hogy ők is beszólnak meg bunkóznak.
Közben meg elég, ha odaköszönsz nekik, és mondod, hogy jó munkát, az összes vissza fog köszönni és haver lesz egyből, még ha soha nem láttak előtte, akkor is. Próbáld ki.
Másik sztori: az öcsém bement egy szórakozóhelyre, ahol megjelent egy jó nagydarab csávó, az a fajta, akit ha meglátsz, tudod, hogy balhé lesz. Igaz, az öcsém megivott már pár sört, így kicsit bátrabb volt, odament a nála két fejjel nagyobb, meg háromszor akkora csávóhoz, és azt mondta neki: ha valaki balhézni akar, csak szólj, én megvédelek. A csávó erre felröhögött, és onnantól spanok voltak.
Meg kell tanulni megtalálni a szót minden emberrel, és akkor általában nincs gond. Csak senkiben nem az ellenséget kell keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!