Megcsókolt a Pszichológusom most akkor lehet lesz majd köztünk valami?

Sziasztok!

Aki nem olvasta, látta a korábbi kérdésemet az itt eltudja olvasni és mindent megért, mert az hosszabbra sikeredett, részletesen levan írva minden.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__8672..

Nem sikerült találkoznunk akkor pénteken, mert nem ért rá. Csak este tudott emailt írni, így órákig vártam ahol megbeszéltük,hogy látjuk egymást. De utána héten tudtunk találkozni ugyan abban az étteremben. Beszéltünk arról,hogy amikor elkezdtem hozzá járni biztosított arról, hogy nem fog erkölcsi ítéletet alkotni rólam egy pácienséről sem, de én erkölcsi normát sértettem és neki kötelessége volt, azt visszajelezni és felhívta a figyelmemet arra, hogy a viselkedésem normasértő volt. Ezért mindenképp vége lett volna a további kezelésnek.Ő is elkezdett talán vonzalmat érezni irántam? Az orvosom mondta,hogy a terápiás kapcsolat szerelembe, férfi-nő kapcsolatba való transzformálása hiba és etikai vétség a pszichológus részéről és ezt semmilyen körülmények között nem engedheti meg magának. De a pszichológusom is ember, tökéletlen, néha türelmetlen, néha elkeseredett, néha haragszik, agresszív is gondolom stb. Ezeket természetesen a terápia során nem, vagy csak az érdekeimet szem előtt tartva nem fejezte ki soha. Tehát tudom,hogy akkor más arcát mutatta a terápiában, mint a való életben. Ez természetes, és ez is a feladata.

Éppen ezért mondom,hogy nem változtak az érzéseim, nem idealizáltam.Az orvosom azt mondta nem tud meg gyógyítani, csak újabb sebet ejtett és ezt ő maga okozta. Vagy 5 percenként elmondta,hogy a páciens nem szerelmi kapcsolat, hanem korrektív, gyógyító kapcsolat céljával, reményével keresik meg.

Nehéz volt neki, nehezen beszélt arról,hogy ő ugyan lehet szeretetteljes, megértő, empatikus elfogadással, de nem követhetne bevonódással a pozitív érzéseimet, a hozzávaló viszonyulásomat. Átakarja adni a gyógyító munkát valakinek,hogy legyen új orvosom. Megmondtam neki,hogy nincs szükségem másra, vele akarok maradni, csak arra kértem,hogy néha találkozzunk. Azt hiszi nagyon egyedül vagyok és sajnál. Megviselt volt, már úgy érkezett meg hozzám,hogy nagyon szomorúnak láttam és nem mosolygott rám. Sokat kérdezett rólam, ha én kérdeztem valamit akkor elterelte magáról a figyelmet és nem vàlaszolt. Ezért mondhatni összevesztünk, mert nem úgy akartam vele beszélgetni mintha még mindig a páciense lennék. Mert már nem vagyok az! Olyan kedves volt velem, türelmes. Bocsánatot kért tőlem, nem állt szándékàban megbántani. Ő szinte mindent tud a rólam, én csak minimális személyes információt kaptam a pszichológusomtól és nem sikerült többet megtudnom róla. Nagyon elvoltam kenődve, éreztem a gombócot a torkomban, sírtam is picit előtte, ami elég szànalmas volt. Aztán mondtam neki,hogy akkor haza megyek és kettőnknek meg nem kell találkoznia stb Akkor csókolt meg amikor utánam jött és sétáltunk még, mert az idő alatt szándékàban állt megnyugtatni. Többször is megsimogatta a hátamat amikor sétált mellettem. Megbeszéltük ,hogy még találkozni fogunk, de akkor felkészültebbek leszünk lelkiekben. Erre megcsókolt. Amúgy azthittem arcra puszit akar adni, de a számra adta és utàna az helyett,hogy elhúzodott volna tőlem inkább megcsókolt. Én meg nem ellenkeztem, hiszen szeretem őt tiszta szívemből! Nem volt rövid csók, ráadásul megsimogatta a derekamat is és utána nagyon sokáig magához ölelt, a homlokat puszilgatta. Megkérdeztem tőle,hogy miért csinàlta? Szànalomból? Miért mondta azt,hogy "Az istenért ne csinálj úgy mintha azt is tudnàd,hogy mit érzek irántad" Eleve nem csináltam soha úgy mintha mindent tudnék róla, azért kérdeztem mindig és maradt minden megválaszolatlanul. Nem fírtattam tovább, haza kísért engem. Megakartam hívni egy teára,hogy igyon velem valamit. Tétovázott és akkor mosolygott először rám akkor azon a napon. De elköszönt tőlem és kaptam tőle egy szájra puszit.

Azóta nem találkoztunk majd kedden vagy szerdán fogunk. Már nagyon várom, csak elfoglalt, rengeteget dolgozik. Viszont beszéltem vele kamerán egyik este rá beszéltem. Csak 10-15 perc volt az egész, de nagyon boldog voltam akkor is. Ő a mindenem, bàrcsak vele lehetnék. Már nagyon hiányzik. Annyira szeretnék vele találkozni újból. Olyan lassan mennek el a napok. Nem is beszélünk mindennap emailben, mert ő nem sokat beszél magáról csak rólam kérdezősködik és mindig mintha aggódna értem. A kamera beszélgetésnél is sokáig szomorúnak láttam, gyakran megkérdezi ,hogy minden rendben van velem, hogy érzem magam. Nem csak egyszerűen arra kíváncsi,hogy milyen napom volt. Azt akarja,hogy az érzéseimről beszéljek neki. Tudja,hogy "beteg" vagyok, hogy nincsenek barátaim, nem volt barátom, egyedül vagyok minden nap. Igen, magányos vagyok, nagyon szomorú sokszor és sokat sírok, nem merek nyitni mások felé, izgulok idegen emberek között, de sokkal jobb, hogy ő mellettem van. Örökké szeretni fogom !!! Most szerintetek mit akar tőlem? Lehet most már köztünk valami? Tudom, nem sokat látjuk egymást. De majd lesz neki 1 hónap szünete is ezt kamon mondta. Lehet,hogy akkor vele lehetnék.

Vettem neki ajándékot is amúgy. Egy nyakkendőt meg tàblacsokit. Remélem örülni fog neki.