Más is így van ezzel, vagy csak én? Szerintetek jó az, ha ilyen vagyok vagy csak a gyengeségem jele?

Néha úgy érzem azért vagyok ilyen, mert egy gyenge személyiségű ember vagyok, de rájöttem, hogy ez igazából nem csak a személyiségemben, hanem pl a viselkedésmódomban és az öltözködésemben is megjelenik.

Azt vettem magamon észre, hogy minden emberrel másképpen viselkedem. Megfigyelem őket, majd felveszem az ő stílusukat és úgy kommunikálok velük. Talán félek, hogyha másképp viselkedek, akkor nem fogadnak el, de adott helyzetben nem is tudnék másképp. Van akivel sziporkázok, van aki mellett meg se tudok szólalni. Nem tudom ez miért van. Ilyenkor az adott ember is ilyen, aki mellettem van.

Sokszor érzem úgy, hogy idegesítenek a női ruhák, és ezért fiús ruhákat akarok hordani, máskor fordítva. Emiatt sose tudok normálisan öltözködni.

Ez zavar kevésbé.

Annyira irigylem az embereket, akik hűek a személyiségükhöz, és magukat tudják adni minden helyzetben és függetlenül, hogyha egy csendes ember is ül mellettük, akkor is szóra tudják bírni. Én nem. Ha az illető csendes, akkor ketten ülünk csendben. És ez nagyon kínos. Viszont máskor nagyon durván ki tudok fordulni magamból és be nem áll a szám. De ehhez egy ilyen ember kell. Szerintetek minek a jele az, hogy ilyen vagyok? Éretlennek nem nevezném magamat, mert van egy szemléletem a világról, vannak értékrendjeim amihez tartom magamat, de sose hozom szóba, sose mutatom aki, amég nem ismertem meg azt az embert nagyon jól.

Szerintetek baj, hogy ilyen vagyok? Hogy nincs egy adott személyiségem? Aki ugyanígy van vele, mit tudnék ellene tenni?

21/L