Ti mennyit gondoltok a cikis sztorijaitokra?

Én egy nem túl régi eset után úgy aludtam, mint a csecsemő:

Két óránként felriadtam és felsírtam.

Túlságosan nem fejteném ki, csak annyi, hogy egy fellépésen való bebőgés volt. Legalább egy hónapig szenvedtem miatta, és folyton ez volt a témám a zenész ismerősökkel, biztos már az agyukra mentem, de vártam a megnyugtató szavakat. Szinte mindegyik tudott olyan sztorit mesélni amin ők is beégtek, és ez némiképp megnyugtatott. Vagy legalább is az, hogy próbálnak megnyugtatni. Meg azzal is nyugtattak, hogy higgyem el, ezen már csak én gondolkodok, a többiek rég elfelejtették.

Szóval hosszú vajúdás volt, de most már én is csak mosolygok rajta. Mondjuk ez egy olyan eset, amit helyre lehet hozni egy sikeres fellépéssel, és akkor már biztos azt jegyzik meg a továbbiakban.

Az nagyobb gáz, mikor rosszkor mondasz rosszat, vagy valami állati nagy hülyeséget. Na azt nehéz helyre hozni.