Volt már olyan kedvetek, hogy legszívesebben egész nap egyetlen egy emberrel sem találkoztatok, beszéltetek volna?

Akkor lehet gond, ha valakinek nincs saját szobája, amikor már a párjával él (vagy akár gyerekként, otthon). Néha belegondolok. A legszociálisabb hangulatomban is utálnám a közös szobát. Nekem van saját, zárható ajtóval. Néha kell.

De úgy tudom, mindenkinek szüksége van egyedüllétre s nagy baj, ha a család miatt alig van pár perce önmagára... Ez logikusnak tűnik. Természetesen nagyon változó, kinek mennyi ilyen kell. Nekem napi sok óra, hangulattól függetlenül. De hol hiányoznak az emberek, hol nem akarom látni őket semmiképp.