Mi történik velem, gondolom ez nem teljesen normális?

Kepzeld, nekem ovodoban a napocska volt a jelem, es olyan voltam mint a napsugar gyerekkent, allandoan nevettem es fenyt vittem masok eletebe a boldogsagommal, minden rosszat pozitivan lattam, pedig akkor minden rosszabb volt mint most.

Kesobb olyan lettem mint a sotet ej, es hold, csendben voltam a sotetben, sosem voltak erzeseim,se mimikaim, az elet megtort. En csak azert szoktam nevetni, hogy az emberek ne kerdezzek meg tolem allandoan, hogy mi a bajom.

Rengeteget sirtam es ma mar nem is tudok, mar nincsenek konnyeim.

En sem erzek semmit. :) Udv a klubban.

Tudatalatt lezajlott benned pár dolog, vagy akár tudatosan is rásegíthettél erre, hogy az érzelmeidet elzártad egy picit, mondhatni.

Sok ilyennel találkoztam már, elég szokásos, de nagyon kevesen képesek erre.

Hm, utolso valaszolo most nagyon elgondolkodtattal.

Nekem is tortent egy rossz szakitas a multamban,es egyszeruen ugy dontottem, hogy elfelejtek mindent, mert akkor nem lesz rossz. Es elfelejtettem mindent a multambol, pontosabban elzartam, es mara semleges vagyok.

Velem ugyanez történt, csak később, 19 voltam akkor. Előtte én is nagyon szenvedélyes ember voltam, mélyen megéltem minden érzelmet, aztán "elfáradtam", és nem éreztem semmit. Most, hogy olvastam a leírásod, mintha magamat olvastam volna.

Azt hittem, mikor ez történt, hogy csak vége a kamaszkornak, és az ilyen, aztán jöttek új ingerek, és "visszanyertem" az érzelmeimet, ugyanolyan hevesek tudnak lenni, mint azelőtt.

Most már érzem előre, ha kezdek így kiüresedni, és olyankor tudom, hogy érdemes lassítani kicsit, pár napot nyugiban, egyedül ellenni, mert különben megint befásulok.

22/L