Idegbetegként milyen esélyeim lennének egy esetleges pszichiátriai kezelés alkalmával, hogy összebarátkozzak valakivel?

Az esély bárhol megvan. Legszívesebben Találkozásokként aposztrofálnám az ilyeneket, így, nagy T-vel. Nem függ semmitől, honnan és mikor kerül elő valaki, akivel tényleg kölcsönösen zökkentitek ki egymást a korábbi önmagatok relatív hétköznapiságából. Aztán még egy valaki, még egy, és ki tudja, meddig... :)

Esélyekben nem nagyon lehet gondolkodni, hacsak élethosszon nem, de úgy meg kb biztosan jön-megy lehetséges barát, több is, mint elég, csak győzze az ember figyelni belül azt a megfoghatatlan valamit, ami a leggyermekibb tisztasággal igenli a másik embert úgy, ahogy van.