Főnökök, fordult már veletek elő olyan, hogy egy ex munkásotokat hajléktalanként láttátok, és ti rúgtátok ki annak idején?

Az én egy volt főnököm járt már igy.

Emberileg nézte csak az illetőt.

Mesélte miken dolgoztak, sztorizgatott egy kicsit kedvesen es nem érti hogy miert ment utcára az illető. Ez szánalmas a szemében, de nem mondott semmi rosszat az illetorol.

A volt fonokom alapvetoen pozitiv sikerorientalt segitokesz ember, csak tényként kezeli a negativ embereket, hogy ilyenek is vannak.

Mondanám, hogy számít mi volt az ok amiért esetleg a dolgozót ki kellett rúgni,.. de nem számít. Vezetőként a feladatom az, hogy biztosítsam az üzlet menetét, biztosítsam alkalmazottaimnak a megfelelő körülményeket. Ha olyan események jönnek közbe ami miatt ezt nem tudom folytatni, úgy sajnos az érzelmi döntésnek helye nincs. Ha emiatt meg kell válnom alkalmazottól, úgy nem az én dolgom azon agyalni, hogy utána hogyan biztosítja magának a bevételeit.

Ugyanígy az autókereskedő sem érezhet bűntudatot ha elad egy autót valakinek, az illető pedig balesetet okoz vele és ő maga is megsérül.

Természetesen ha később jól menne és megtehetném, felajánlanék neki alternatív munkát addig, amíg össze nem szedi magát. De akkor is szem előtt tartanám, hogy hogyan végzi el azt az alternatív munkát.