Mennyire szépek és jók azok a keresztnevek, amelyek a magyarországi nemzetiségi kisebbségek révén kerültek a névadási kánonba?

Vannak köztük nagyon szép nevek, és lehetne még bővíteni is a listát...

(Aztán azok a nagyon megszokott, nagyon magyarnak gondolt nevek ugyanúgy jöttek valamelyik betelepítéssel az európai-keresztény kultúrából, úgy "magyarok" azok is főleg egy Álmos, Előd, Árpádhoz képest. A Jánosok, Józsefek, Istvánok, Ferencek, Mihályok 200 éve még Johannesnek, Jozephnek, Stephanak, Franznak meg Michaelnek lettek beírva az r.k.anyakönyvekbe, nem véletlenül, magyarul se tudtak még, se ők, se akik beírták, ma meg ők diktálják, mi a magyar.)

Való igaz, hogy nekem is volt Joseph, Stephan, sőt még Johann nevű ősöm is, de én bajor vagyok, így érthető.

Ahogyan az is érthető, hogy a romák szándékosan nem akarnak magyaros, meghonosodott neveket adni a gyerekeiknek, pont azért, mert ők soha nem lesznek magyarok.

Egy kínai vagy japán sem akarná Csanádnak vagy Boglárkának nevezni a gyerekét, pont azért, mert vállalják a nemzetiségüket.

Inkább azzal van a bajom, ha valaki csak azért ad a gyerekének valami hajmeresztő nevet, mert út gondolja, hogy ettől okosabb, megbecsültebb és különlegesebb lesz.