Mi szól a mellett, hogy az élet ajándék?

Többek között az szól az élet ajándék mivoltja mellett, hogy magad választotta CÉLOK eléréséhez is ESÉLYT, LEHETŐSÉGET kaptál.

Az ÉLET ad rá LEHETŐSÉGET és ESÉLYT, hogy ÉRTELEMMEL, TARTALOMMAL, azaz további ajándékokkal töltsd és alakíthatsd azt. Továbbá, hogy pl. ÉLETET ADHASS.

Persze, csak akkor, ha te magad életképes egyedként jössz a világra. Ha nem csupán azzal a reménykedéssel létezel egyik napról a másikra, hogy a születéssel esélyt, lehetőséget kaptál" az élet legcsodálatosabb ajándékára : a halálra. "

Lehet, hogy sokak számára kissé bizarr megközelítés, de aki olyan "szerencsés", hogy kénytelen pl. a már magzat-korában felismert betegségeivel élve születni...és azután az ÉLETre felesküdött orvosok még életben is hagyják...ahelyett, hogy az egész emberi társadalom életét teljesebbé, egészségesebbé téve egy macskásvödörbe dobnák....hát elgondolkodtató, érdemes-e ekkora ajándékot "adni-kapni" !

Főleg, amikor mások egészségesen sem kapják meg az esélyt, esetleges egyéb okok miatt.

Lehúzni a párnázott cellában egy életfogytiglanit, csak mert az illető nem öngyilkos alkat, vagy mert pl.katolikus nevelésben részesült, aholis az öngyilkosság bűn...

Esetleg, mert nem akarja biológiai léte megszüntetésével

kihúzni a talajt azok alól, akik az ő létébe kapaszkodnak, érte, helyette élik a "saját" életüket.

A megtestesült paradoxonban, az életképtelen utódban találják életük ÉRTELMÉT, TARTALMÁT, a saját "életükről" ezzel örökre lemondva. Hát ÉLET az olyan?

Szimplán létezni muszáj, csak mert Taigetosz "intézményét" idejétmúltnak gondolja pár "törvényhozó", akinek az ÉLETről halvány sejtése sincs, a biológiaórákon is csak az élveboncolást élvezték volna igazán....

Akik a létet azonosítják az élettel és meg vannak győződve arról , hogy amíg egy-két kütyüre zakatol a páciensében és ki nem égett az utolsó agysejte az ápoltjának, hát az az ember "él és élni akar".

Tehát tagadják az élet kialakulása óta jól működő "természetes szelekciót". És tagadják, hogy a világon még jobb gyógymódot nem találtak a prevenciónál , a MEGELŐZÉSNÉL.

Koromnak "hála", jómagam már "második gyermekkoromat élem" . De anélkül, hogy az elsőt "kinőttem volna".

Tehetetlenül, életképtelenül, az ÖNÁLLÓ döntéshozás halvány lehetősége nélkül, mások terhére...azaz totál feleslegesen.

( h.lyeként halok meg és erről még papírom is van.)

Kegyes halál helyett kegyetlen élet.

Feltűnési viszketegségben, kóros sznobizmusban tengődő egoistáknál közhelyként számontartott, szinte kötelező gyakorlat az "ENGEM AZ TART ÉLETBEN....kezdetű "kinyilatkoztatás"...

Tehát, hogy még nagyobb ellenszenvet vívjak ki, mint előző soraimmal : Engem az tart életben, hogy kétszer csupán, de a még ÉLŐK hasznára válhatok. Először biológiai halálom után, a kórházi alagsor "szülőszobájában" / (pszicho)patológia /

Másodszor az anyagmegmaradás törvényei szerint humusz koromban. :)

És mielőtt "pesszimistának" gondolnátok e fércgondolat (nagyon is) realista íróját, nézzetek utána, hogy graffitik, aranyköpések tanúskodnak amellett, hogy sokan megkóstolták már a LÉTérzést : " Az,hogy meghaltál, még nem bizonyítja, hogy éltél. "

Kedves kérdező!

Miután átrágtad magad Madách Imre örökérvényű, igényes és korrekt "válaszán", ( [link] ), érdemes kutakodni ilyen oldalakon is!

Ha egyértelmű infóra nem is találsz, de arról életszagú képet igen, hogy mennyiféle filozófiai adalékot, TAPASZTALATi választ kaphatnál még! [link]

Merthogy: "Elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között. De gyakorlatilag van."

Pusza néktek a másvilágról, okosan ga(rá)zdálkodjatok!

Legyetek jók ha tudtok, üdv.: mindegy, kinek. :)

Az, hogy az emberek legtöbbje másoknak és maguknak a tehetetlenségük és az elkeseredésük leplezése okán igen szeretnek hazudni. ( tisztelet a kivételnek)

Egyszerűbb, mint bevallani, hogy az egész történet úgy hazugság, ahogy van. Az ajándéknak meg,--ugyebár-- jólneveltségből, megszokásból és egyéb felülírhatatlan tradíció követése miatt kö-te-le-ző örülni.

Némelyik, magamfajta renitens nem akar "igazodni" és kinyilatkoztatja a véleményét afelöl, hogy ajándékra nincs szüksége.

Ha valaki többre becsüli az élet spontán ajándékait, őszinte örömeit, hát arra rossz esetben mellőzöttség és kiközösítés vár. Pedig az élet is csak akkor válik ajándékká, ha értelemmel és tartalommal tudja tölteni az, akire születésekor rálőcsölték a szülők a maguk akaratát, miszerint a gyereknek élni muszáj. Ha már a szimpla fizikai lét vége előtt belepusztul, akkor is.

Szerintem pedig a legritkább esetekben igazolódik be, hogy egy-egy élet önzetlen ajándék. Olyan, ami nem csak egy-egy szülinapra és naptári dátumra korlátozott történet. Mintahogy sajnos kevés esetben képesek arra, hogy egy-egy ünnep se csupán arra az időszakra, egy- vagy néhány 24órára korlátozódjon, amikor a kéretlen, legtöbbször nem őszinte "ajándékot" másokra kényszerítik. Túl sokan vannak, akiknek csak egy előre meghatározott, kötelezően előírt napon "jut eszébe az aktuális ünnepelt. Anyák csak anyák napján, elhunyt családtagok csak halottak napján , névnaposok csak a naptárszerinti előírás szerint. "Szeretni" bőven elég karácsonykor,...stb.

A többi napon meg pont tesznek arra, hogy az illető egyáltalán él-e még, vagy már döglegyek lakmározzák.

Az élet is ajándékként élhető meg, de csak ha az érintett is tudhat élni az ésszerűség irányította lehetőségekkel és a szeretet által diktált segítséggel.

Másképp az "élet" kötelező gyakorlat, mások által ránkkényszerített állapot, amit akkor is illik fülig érő fogpasztavigyorral fogadni, ha mást gondolunk a kéretlen ajándékról, hazug és képmutató "ünnepekről", és minden, azzal járó műboldogságról.

Az élet akkor lehet tényleges ajándék, ha legalább közelíteni tudunk pl. Mahatma Gandhi "életfelfogásához". [link]

Ha az élet kvintesszenciáját nem az ajándék mivoltjában akarjuk értelmezni és élni, hanem a SZERETETre alapozzuk mindazt, amit az életről gondolunk, amit abból megvalósítani érdemesnek tartunk.

Ha az "életet" és az "ajándékot" egyazon fogalomként értelmezni képes embertársaink véleménye mellett el tudjuk fogadni azokat is, akik számára az "élet" és az "ajándék" messze nem egymás "szinonímái".

A szeretet minden esetben ajándék. Az, amit sokan életnek neveznek, sokszor csak büntetés, földi pokol.

Az a kereskedelmi "hit" is ráerősít erre, aki zsigerből eredendő bűnösnek bélyegzi azt a pár másodperce létező életet, akit később a szeretetről és a bűnök bocsánatáról győzköd. Hogy is van ez?

Tehát a megfogant ÉLET = BŰN ?

Következésképp a BŰN = ÉLET ?

Tehát, ha az ÉLET = AJÁNDÉK ,

Akkor az AJÁNDÉK = BŰN...és így tovább ?

Márpedig ennek értelme csupán annyi, mint néhányunk "életének". A nagy büdös SEMMI.

Tehát az élet maga a szeretet. Csak a szeretet "segítségével" válhat az élet ajándékká.

Az élet legvégén derül ki csupán, hogy ajándéknak is alkalmas volt-e.

Vagy csupán fölösleges, gagyi, értéktelen tömegkacatnak.

Olyannak, amit még blokkal és egyéb "búcsúcédulával" sem váltanak vissza...