Nektek van ilyen ismerősötök?

Én óvodás koromban az óvodában nem szólaltam meg. Az óvónők azt hitték, hogy nem tudok beszélni, pedig otthon sokat beszéltem.

Nem tudom, ilyesmire gondoltál?

"jártál valamilyen fejlesztésre esetleg?"

Hát nem nagyon, nagy csoportos voltam, amikor egyszer elküldtek logopédushoz, aki megállapította, hogy nincs beszédhibám és ennyi volt.

Gondolom emiatt mindig nagyon nehéz volt új közösségekbe beilleszkednem, új emberekkel beszélgetnem, sajnos ez még ma is így van.

Én általános iskolában szenvedtem ebben. Tanárokkal nem beszéltem, szóban feleltetni lehetetlenség volt és csak 1 osztálytársammal beszéltem, ő korábbi ovis barátnőm is volt. Óvodában még beszéltem bőven és otthon is.

Nem jártam fejlesztésre, mert hamar kiderült, hogy kisebbrendűségi érzésből fakadt. Nagyjából méretben feleakkora voltam, mint a többiek úgy 7. év végéig, azután nőttem 12 cm és kinyílt a csipám a számmal együtt.

34/L

Én nem rég tudtam meg a wikipédiáról, hogy ez mutizmus. Szóval több, mint valószínű, hogy mutista vagyok...

Amikor olvasgattam a wikin, felkeltette az érdeklődésem ez a téma.

Most ballagtam 8-ból.

Egy osztálytársam van/volt, akivel beszéltem, vele sem túl hangosan.

A tanárokhoz is csak akkor szóltam, ha kérdeztek, azt is nagyon lite-osan.

Ha nem tudtam mit felelni, akkor csak csendben voltam, nem mondtam meg azt sem, hogy "nem tudom", vagy valami.

Osztálytársaimhoz egyáltalán nem beszéltem. (Azért múlt időben, mert már elballagtam, de majd jön az új suli..)

Rokonokkal is majdnem ugyanaz a helyzet, mint a tanároknál, csak kicsivel többet mondok.

Ha otthon vagyok, a családon kívül senki más nincs, simán beszélek.

Jártam pszichológushoz is, mert a "kedves osztályfőnökömnek" nagyon nem tetszett, hogy nem beszélek.

Szerintem szinte semmit nem segített, hogy jártam.

Fellépésen voltam már, szintetizátorral zenéltem színpadon, azzal nincs gond. Csak a beszéddel.

Hiába akarok mondani valamit valakinek, nem megy. Mint amikor a wc-n ülsz szorulással. Akárhogy erőlködök, nem jön ki egy hang sem, nem merek megszólalni.

Chaten, meg ilyenek simán írogatok másokkal, ezzel piszkáltak is, hogy "bezzeg Facebookon nagy a szája". Az meg a másik, hogy nem csak engem, másokat is piszkáltak más-más dolgokért,szóval nem valami jó osztálytársaim voltak.

Nem szoktam semmi rosszat írni senkinek, nem tudom hogyan jött ez, hogy "nagy a szája". Biztos abból vette le, hogy ott kéménykedik nekem, én még annyit visszaírok, hogy "én nem akarok rosszat, hagyj békén". Lehet, hogy a "hagyj békén"-t kéménykedésnek vette? Vagy csak szeret kötöszködni? Na mindegy, már lassan minden problémám leírom...

Esetleg tudnál segíteni, tanácsot adni priviben, hogy legyőzzem a félelmet, hogy tudjak másokkal is beszélni?

Normális, intelligens ember vagyok, csak nem merek megszólalni. Ez miatt úgy érzem, hogy semmit nem érek, azt gondolja mindenki, hogy hülye vagyok.

(Szeretek programozni is, tudok gépelni sokat néha úgy, hogy elmegy mindenkinek a kedve az olvasástól)

Ja és 15/f

#6 igen, látom sokat írtam.

Amikor a problémáimról írok, akkor vagy egy fél könyvet leírok mindig... :/