Magyarországon miért nem elterjedt hogy a keresztszülő nem rokon lesz (pláne nem nagynéni/nagybácsi) hanem egy jó barát?

Akinek tudom, hogy van/ki a keresztszülője, csak 1-nél volt rokon, többi ~30 esetben mindenhol barátok lettek a keresztszülők.

Hálistennek (! 😃) én nem vagyok megkeresztelve, úgyhogy személyes érintettségem nincsen 😃

Szerintem is furcsa szokás. A családunkban is ez a helyzet sajnos, így elég belterjes a dolog. (Pl. nem tudok kihez fordulni, mert a keresztanyám - aki a nagybátyám felesége - egy hárpia.)

Én is elvállaltam az unokahúgom keresztanyaságát (a másik oldali nagynénjével együtt), de mint kiderült, ez elég ostoba döntés volt. A testvéremmel összevesztünk (sosem volt különösebben jó a viszonyunk, gyerekkorunkban sem), úgyhogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam a kicsit a keresztelő óta. Annak nem sok értelmét látom, hogy úgy küldözgessek ajándékot, hogy nem is tudom, mit szeret, ráadásul azt is más adja át. Gondolkodtam rajta, hogy nyitni kellene egy számlát, és arra gyűjteni a pénzt, amit majd nagykorában megkap.

A vallási oldaláról pedig annyit, hogy ő evangélikus, én katolikus vagyok, a családja egyáltalán nem vallásos, én az vagyok. Szó szerinti értelemben nem tartottam keresztvíz alá, mert - ahogy később megtudtam -, ezt más felekezetűként nem tehettem meg.

Lényeg a lényeg, így csak nyűg az egész.

Inkább válasszanak a szülők egy kedves baráti párt, mintsem hogy a már meglevő rokonságot "erősítsék" ezzel!