Van itt olyan aki rosszban van a családjával és csak a párja van neki?

Igen, én.

Kemény helyzet az biztos. Személyszerint én éppen beszélőviszonyban vagyok a családommal, erőlködöm, hátha jobb lesz, de mindig pofára esem és csalódom bennük. Ezért biztos vagyok benne, hogy rájuk nem számíthatok, ha bajba kerülök és erre már bizonyítékot is kaptam. Nem sok hiányzik, hogy végleg becsukjam a "kaput".

Becsüld meg a párod, örülj neki, hogy ő ott van melletted. Ne abból indulj ki, hogy mi lesz ha elhagy. Mire ez bekövetkezik, ha bekövetkezik egyáltalán addigra már elég erős lehetsz, hogy ne omolj össze.

De igenis gondoljon arra, hogy mi lesz, ha elhagyja, ha nem akar az utcára kerülni hajléktalanként. Egyedül nagyon nehéz boldogulni, pláne, ha semmit nem tanult, akkor esélye sincs jó munkára, minimálbérből meg nem fogja tudni magát eltartani, hacsak nem talál valami olcsó kis lyukat, ami lakásnak nem nevezhető. De még akkor sem biztos, hogy maradna minden hónapban pénze kajára.

Baromi kellemetlen úgy együtt élni a családdal, hogy rossz a viszony, de inkább ezt bírja ki pár évig, és utána tudjon megállni a saját lábán, minthogy a barátja nyakán élősködjön, amíg nem szakítanak, és nem marad egyedül.

Kedves kérdező, ne lépj le a pasiddal sehova, inkább tanulj, 16 éves korodtól vállalhatsz diákmunkát, tedd félre a pénzt, szerezz valamilyen szakmát, és talán addigra a családoddal is rendezni tudod majd a dolgaidat. A menekülés nem megoldás.