Hogyan bírjátok munka mellett az iskolát?

2016-ban családi okokból meg kellett kezdenem a felnőtt életet. Szóval dolgozom, egyébként szerencsés körülmények között, mert irodában, heti 40 órában.

Viszont korábbi tanulmányaim kiegészítésre szorulnak, ezért felnőttképzésre járok még 2,5 hónapig.

Igazából egy része érdekel annak, amit tanulok, és ezzel lehetőség nyílna olyasmi munkára, amit szívesen csinálnék (nem bírom az irodában ücsörgést...). Mégis motiválatlan vagyok. Csak 3,5 éves egyetemi szakot végeztem, mégis már kiégtem.

Amikor az iskolában ülök este, akkor a 12. órámat ülöm végig és a nap folyamán hivatalosan csak két fél órás szünet van: az ebédszünet és amíg az iskolába átrohanok. A terem fülledt, levegőtlen, nem is lehet jól kiszellőztetni. Kényelmetlen is. Alapbetegségem miatt sokszor nem vagyok 100%-ig jól.

A tanárok próbálnak minket is bevonni, kérdeznek, nagyon jól felkészültek, a szakmában dolgoznak maguk is. Mégis alapvetően monotonan adják le az anyagot és úgy érzem, otthon meg tudnám egyedül tanulni. Ezért sokszor telefont nyomogatok vagy be se járok.

Tinikoromban jól bírtam a terhelést, mindig stréber voltam. Jól nem tanultam a képességeim miatt, viszont sokat ültem a könyvek felett hétvégén is. Valószínűleg ezért is égtem ki, és amikor ezt a sulit elkezdtem, nem érzékeltem a kiégést eléggé...

Mostmár vágyom a szabadidőre, nem bírom a terhelést.

Ráadásul a sulin kívül sok más dolgom is van. Ha ritka alkalmakkor munka után rögtön hazamegyek, mondjuk vásárlás, főzés, mosogatás elvesz 1,5 órát (jó időbeosztással és gyorsan tudom csinálni, ha akarom), utána leülök és nem tudok lazítani, mert nem hiszem el, hogy nincs mára dolgom.

Hogyan legyek a képzés maradék idejében lelkesebb? Családtagom munka, gyerek, férj mellett csinált harmadik diplomát... Hogyan lehet ezt bírni?