Vannak itt olyan nők akik eldöntötték hogy nem szeretnének gyereket soha?

Magány ellen nem orvosság a gyerek.

Gyerek, sőt gyerekek mellett is lehet nagyon magányos egy idős ember.

Sőt, aki tisztességgel felnevelt egy párat, az hatványozottan érzi a magányt, ha úgy hozza az élet.

Sosem szerettem a gyerekeket, kiskoromban se játszottam babákkal. Ha felszáll a buszra egy kisgyerekes anyuka, én adom át elsőnek a helyem, egyrészt így "kárpótolom" a társadalmat azért, amiért én nem szülök, másrészt - ez most utálatosan fog hangzani, de - kifejezetten idegesít a gagyogásuk, nyáladzásuk, vernyákolásuk. Igen, tudom, hogy én is ilyen voltam, és anyukám mégis szeretett engem, de az a helyzet, hogy és és föld vagyunk, ő általános iskolai tanár, a mai napig imádja a gyerekeket.

A legtöbb idős, akit ismerek, magányos, hiába nevelt fel tisztességesen akár 3-4 gyereket is. A nagymamám öt gyereket nevelt, az egyik Hollandiában van, a másik Németországban, a harmadik kb. 50 km-re lakik, de lusta felszállni egy buszra, édesapám az ország másik végébe nősült, a legidősebb sajnos meghalt. Rengetegen vagyunk unokák is, de csak én és az egyik unokatestvérem szoktunk elmenni hozzá akkor is, ha nincs karácsony. Ritka már az olyan háztartás, ahol három generáció él együtt.

Mivel én eleve jobban érzem magam egyedül, szerencsés vagyok, mert sosem vagyok magányos. Másokat az tölt fel, ha élőben beszélhet emberekkel, engem meg az, ha otthon gubbasztok, és olvasok, esetleg elmegyek futni, sétálni, megnézek egy filmet... A lényeg, hogy ne legyen társas program. Párom sincsen, és nem is akarok, mert nem szerettem még eddig senkit annyira, hogy elviseljem, hogy 0-24-ben osztoznom kell vele az életteremen, akkor gondold el, hogy viselkednék egy gyerekkel, aki még a vécére is utánam akar jönni.

Viszont ha ezt végigolvasod, akkor talán rájössz, hogy én tipikusan az az ember vagyok, aki annyira utálatos, önző és magánakvaló, hogy a legjobb, ha nem szaporodik.

+1: eleve őrültségnek tartom, hogy egy másik emberre (akár a gyerekünkre) alapozzuk a saját boldogságunk. Senki se köteles minket boldoggá tenni, ez a saját feladatunk.

mire akarjak gyereket? a nettó 100eFt os fizetésemre, amikor egy lakás alsó hangon 80ebe kerül...

Egész eddigi életemet "magányban" öltöttem.. ez a hátra lévő max 40 év elrepül pillanatok alatt.

Amióta az eszemet tudom, mindig volt körülöttem kisebb gyerek. Először csak egy, az öcsém, de vele mindig is utáltuk egymást, aztán 2 húgom is lett. Melléjük mindig le voltak passzolva hozzánk unokatesóim, 1 fiú és egy lány.

Minden egyes nap gyerekzsivajra kellett hazaérnem, hétvégenként arra keltem, soha nem volt nyugalom, ha rájuk szóltam, kinevettek, anyám meg leszidott.

12-13 éves lehettem, mikor elhatároztam, nekem nem lesz férjem, hogy ne lehessen gyerekem. Abban az időben nagyon rossz tanuló voltam (nem is értem miért, hiszen mindig olyan szép csend volt itthon...azaz pont hogy nem), a szüleimtől pedig mindig megkaptam, hogy soha nem fogom vinni semmire, az utcán fogok meghalni.

Új tervem szerint nem akartam felnőtté válni, többször hangoztattam a Szüleim előtt is, hogy 18 éves korom előtt meg fogok halni.

Láttam egy műsort, egy nőnek nem lehetett gyereke valamilyen betegség miatt, de a petefészkével volt probléma. Bebeszéltem magamnak, hogy nekem is baj lesz a petefészkemmel. Ezt azt hiszem sikerült bevonzanom.

Másfél évvel ezelőtt egy hatalmas petefészekcisztát találtak a bal petefészkemben, kiszedték, de többször kiújult, így azt kiszedték. Kisebb ciszták a jobb petefészkemben is vannak, majd Kiderült, hogy PCOS-m van, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni, de nem is zavarna ha meddővé válnék, még mindig nem akarok gyereket.

Főleg nem erre a sz*r világra.

18/L

Azért döntöttem így, mert nehezen viselem el a gyerekeket, a csecsemők kb. 20-30 perc alatt kikészítenek. Alapból szeretek sokat egyedül lenni, ezt még nagyobb gyerek mellett sem tehetném meg. Semmi értelme sem lenne társadalmi elvárásból így-úgy felnevelnem valakit. Mondjuk egy társat szeretnék, olyat, aki gyereket nem szeretne és önálló ember, nem lóg a nyakamon egész nap. Egész életemben magányos voltam, öregen is lehet, hogy az leszek.

40/N