Hogyan értelmeznétek ezt?

Egyrészt, hogy csak magunknak kell megfelelnünk, nem mások elvárásai szerint élni és viselkedni.

Másrészt, minden nap új kihívásokkal szembesülsz, amiket a "tegnapi éned" nem tudott megoldani, vagy épp ugyanaz a kihívás, amit nem vettél sok sikerrel és itt egy új nap, hogy megoldhasd.

Például: van egy ötös tanuló meg egy egyes tanuló. Ha a tanár az ötös tanulóhoz hasonlítja az egyest, ezzel csak megszégyeníti, és elveszi a kedvét mindentől.

Ha az egyes tanuló eljut a kettesig, aztán a hármasig, akkor büszke lehet magára, mert ez óriási fejlődés a régi teljesítményéhez képest. Ilyenkor, ha arra gondolna, hogy nem lett ő is ötös, elkeseredne, de ha arra gondol, hogy mennyivel jobb, mint régen, örömmel fejlődik tovább.