Valaki légyszi segítsen. Mit csinálhatnék? Hogyan oldjam meg a problémáimat? (többi lent)

Na szóval az a helyzet hogy 15 éves vagyok. Eddog nem nagyon érdekeltek a világ nagy dolgai meg ilyesmi de gondolom a korral jár hogy egyre inkább foglalkoztat a dolog. A személyiségem fejlődésében az első törést az okozta hogy egy időben a szüleim nagyon sokat szeretkeztek akkor is mikor egy szobában aludtam velük kis koromban...nem szóltam nekik semmit mert elég hamar felvilágosultam és tudtam mit csinálnak de évekig attól rettegtem hogy egyszer csak bejelentik a kistesót. Egyszer meg is láttam őket de akkor sem szóltam mert nem akartam hogy kínos legyen az elkövetkező pár hét...ekkor lehettem olyan 9-10 éves. Aztán ezt az időszakot felváltotta egy veszekedős időszak amikor egyikőjükkel sem tudtam beszélni. 5.-es voltam és attól féltem hogy el fognak válni úgyhogy megint csak csendben szenvedtem nem szóltam semmit....ez volt a második törés...a harmadik az volt amikor kibékültek és megint állandóan szinte minden reggel hallottam hogy ba*nak. Még akkor sem szóltam mert már olyan 13 éves lehettem gondoltam oké ha szeretik egymást akkor nekem mindegy...de ebben az időben meg utáltam felkelni reggel mert bár már külön szobám volt az ajtó nyitva volt mindkettőnknél és erre kelni nem a legkellemesebb élmény volt...sokszor sírtam is ilyenkor de teljesen csöndben megpróbálva kikerülni a kínos dolgokat. Mostanában megint egy veszekedős időszak van kb fél éve de ugye mostmár idősebb vagyok és nekem szidják a másikat...néha az az érzésem hogy csak miattam vannak együtt mert anyám mindig mondja hogy apa köcsög meg gonosz meg be van savanyodva apa meg anyát szidja hogy állandóan ordibál meg hogy nem normális és az empátia legkisebb szikrája is hiányzik belőle...persze ezt nem ezekkel a szavakkal mondják de a lényeg ez...komolyan mondom hogy nekem jobb lenne ha elválnának mert ez az állapot tarthatatlan. Tesóm már elköltözött 5 éve így ő nem vett részt ezekben az eseményekben de engem nagyon megvisel és tudom hogy a kissé elcsorbult szexuális fejlődésen erre vezethető vissza...valószínűleg azért lettem ilyen perverz(egyátalán nem örülök neki) és valószínűleg ezért tudok sokkal többet a témáról mint a velem egykorúak nagyrésze. Sosem fogom elfelejteni megbocsátani meg pláne nem hogy a fülem hallatára néha a szemem láttára csinálták aztán meg mintha mi sem történt volna élték az életület.persze ez is az én hibám miért nem szóltam nekik igaz?..mostmeg hogy megint össze vannak veszve nekem nagyon elegem lett belőlük....biztosra veszem hogy ha lesz gyerekem én nem teszem ki szegényt ilyeneknek....nem a füle mellett fogok szexelni és nem ott fogok veszekedni előtte ha pedig mindenképp válnom kéne akkor megpróbálnám megbeszélni vele hogy miért van ez és természetesen a felügyeleti jogot is igazságosan megosztanánk akármennyire utáljuk is egymást....viszont én nagyon utálok így itthon lakni...szigorúak is óvnak a széltől szerintem ha tehetnék egy gumiszobába zárnának életem végéig...év elején is nem engedték hogy az egyóra buszozásra lévő középsulimba kollégista legyek...mindennap fél hatkor kelek hogy elérjem a buszt és elég sokáig tanulok este mikor végre hazakerülök...nem engedték hogy befestessem a hajam(jó ezt még meg is értem) és a fülembe a piercinget sem engedték volna meg ha nem a saját pénzemből csináltatom úgy hogy megmondom nem érdekel a véleményük lesz amilyen lesz majd jövök!-És elhúzok a francba. Nincsenek nagyon barátaim a szociális életem lassan már mínuszban mérhető én nem lehetek ideges vagy mérges mert akkor még ők vannak megsértődve hogy a hülye kis taknyosnak ugyan milyen problémája lehet?! Jó tanuló vagyok majdnem kitűnő de nem érdekel...utálok tanulni bár mivel orvosnak készülök muszáj....de azért utáltam meg azt is mert ha már egy négyest merészelek kapni akkor elkezdik a cseszegetést hogy mit képzelek hogy nem tanultam meg hogy mehetek utcasepronek.... nekem elegem van ebből és amint megtehetem megpróbálok elköltözni jó meszzire innen...persze szeretem őket és hiányoznának de így is eléggé instabil vagyok lelkileg nem még úgy hogy a családomon belül is ezt kell tapasztalnom...tudom azt is hogy mások ezerszer rosszabb helyzetben vannak de saját magamhoz mérve nekem ez jelenti a problémát...ezeken kívül amúgy még önértékelési problémáim is vannak nem is kis mértékűek és néha megjelennek azok a fránya öngyilkos gondolatok is szóval nem vagyok egy makulátlan és normális ember....de azért így is elég rossz....tehetetlennek és kiábrándultnak érzem magam úgy érzem hogy egyedül fogok meghalni 100 macskával....hogy olyan rút vagyok hogy hozzám képest quazimódó miss universe...hogy azért nem szól hozzám sokszor senki mert olyan vagyok mint egy zsiráf a "kis" 180 centimmel....hogy félnek tőlem és már alapból utálnak engem....baromira szeretethiányos vagyok és tuti hogy ha lenne valakim akkor nem azon gondolkoznék hogy hogyan csaljam meg hanem igazán szeretném...még csak véletlenül sem jönnék össze érdekből senkivel és nem is használnám ki őt...egyszerűen csak annyit szeretnék ha az emberek elfogadnának....olyan nagy kérés ez a mai világban? Egyre többször érzem hogy nélkülem mindenkinek jobb lenne és nem lenne ilyen szar hely a világ...hogy ha én nem lennék akkor mások sokkal boldogabbak lennének és több oxigén jutna mindenkinek...... nagyon kétségbe vagyok már esve hogy mi lesz velem...hogy kilábalok ebből az állapotból vagy megpusztulok...valaki tud segíteni? Mit tegyek? És miért vagyok ilyen selejt? Nagyon-nagyon köszönöm ha valaki elolvassa ezt a kisregényt és remélem tudtok segíteni mert nagyon szarul érzem magam :( 15/L