Szerintetek, nincs kifordulva a világ magából?

Voltam színházba szünetbe, nem tudtam, hogy forduljak ki mert az előttünk ülők selfiztek. Vonaton is hasonló volt a szitu, én éreztem kellemetlenül magam, mert olyanok mögött ültem, akik képet akartak csinálni, és benne voltam, majdnem nekem kellett elnézést kérni, hogy ott ülök. Dolgozni mentem, vártam a szervizes munkatársat, addig néztem a buszmegállóban lévő embereket, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a buszmegállóba, egy alsós kikent kifent lány, minden szögből fényképezgeti magát, ha 50 képet nem csinált egyet se, szülei jöttek érte, felvették, kocsiba is folytatódott. 9 éves kisfiú leült a vonaton, és elkezdett vlogolni, a semmiről. Kajálni voltam, unoka a nagymamát cseszegeti, hogy mosolyogjon mert ő most selfizni akar vele, de itt is 10-20 képet csinált, mert a néni nem mosolygott.

Facebookon meg a folyamatos villogás, egy teljesen másik élet bemutatása megy a közösségi oldalon, mint, ami

a valóság. Megfelelési kényszer, másoknak. Sok ember meg attól van elszállva még a való életben is, hogy facebookon van 1000követője és több mint 3000 ismerőse, és ez a való életben is elég nagynak számít az ő szemébe, de valójában csak számok, és szegénységi bizonyítvány.

Régebben, a fényképek meg a videók azért kellettek, hogy egy eseményt amire később is szeretnénk vissza emlékezni megörökítsünk. Nem arra, hogy ha pl. elmegyek szarni a wc-re megörökítsem, és menjen egyből valami közösségi portálra, like vadászat céljából.