Mindenre rágörcsölök, még a legkönnyebb, legalapabb dolgokra is. Tudom, hogy ez nem normális dolog. Mit tehetnék ellene?

én is. nagyon sok stresszt és szorongást jelentenek nekem ezek.

nem biztos, hogy normális. van egy szint, amíg pozitív hatása van, de a túlzott stressz-szorongás káros, bénító.

nekem pl fosásom is van mindig

Én is stresszes vagyok.

Én szimplán elterelem a figyelmem. Olvasok, álmodozok, történeteket találok ki. Nekem durvább szintre ment fel a stresszes mérce: azt hiszem, hogy nincs időm enni. Persze, így borzalmasan lesoványodtam, de az a baj, hogy nem is érzem magam éhesnek. Gyakran elkezdek sírni, hogyha tanulok. De a suliba a barátaim mellett mindig csak nevetek, így senkisem tudja, mi történik velem otthon. Mostmár meg akarok válni a barátaimtól, hogy mindig szomorú lehessek valamiért. Nincs úgy kedvem nevetni, ha közben tudom, nem szívből nevetek. Lelkibegeg vagyok nagyon régóta, ezért vagyok stresszes, depressziós. A szüleim sajnos még tesznek rá egy lapáttal. Angolból rossz vagyok, de minden másból jó, és mindig leszid, ha rossz jegyet hozok angolból, de ha valami másból jó jegyet hozok, azzal nem is törődik. Járat különangoltanárhoz, aki nem igazán tud azzal mit kezdeni, hogy képtelen vagyok megszólalni angolul.

Apum még azért is leszid, ha mondjuk tanulok-tanulok egy csomót, utána meg felmegyek kicsit gyakorita vagy facebookra, megkérdezi, miért nem tanulsz? Mostanában olvasni sem hagy, mindig mondja-mondja, hogy milyen giccseket olvasok. Csak azt olvashatom amit ő ad. Meg csak régi gregorián meg klasszikus zenéket hallgathatok. Nagyrészt mindent titokban teszek.

Tudom, hogy eltértem a témától, és hogy full hosszú lett. Ugyhogy most megyek is, és kiírom ezt a szép hosszú szöveget kérdésnek. :)

Utolsó. Majd linkeld be a kérdést, vagy küldd el privátban, kíváncsi vagyok, mit kapsz rá válasznak.

Kérdező: Én pont ilyen vagyok. Már megnehezíti a mindennapi életem, munkát csak akkor találtam, amikor annyira reményvesztett lettem, hogy nagy ívben tettem az egészre, és teljesen lazán vettem az interjút, mert "úgyse vesznek fel". Idegenekkel beszélgetni se nagyon tudok, az egyetemi feladataimat el kellene kezdeni, mert már csak három hét van a félévből. Van olyan, aminek holnap éjfél a határideje, én meg itt ülök és kérdéseket válaszolok meg gyakorin, mert tudom, hogy csak sza:rt tudok írni, és majd a csoporttársak meg a tanár hülyének fognak nézni teljes joggal. És még akkor ott a vizsgaidőszak, amire ha rágondolok, rosszul leszek. Emberekkel kell majd beszélgetnem, beszámolnom a tudásomról. És nem nyugtat meg a tudat, hogy eleget tanultam, egy szemet sem. Nyelvi szakon tanulok, itt minden órán kell beszélni a tanult nyelven a csoport előtt. Néha annyira megbénít a kudarctól való félelem, hogy inkább neki se kezdek a dolognak.

Én a magam részéről pszichológushoz fogok fordulni, csak arra is rá kell még venni magam, pedig tudom, hogy az én érdekem, de gondolom te tudod, mit érzek most :D