Nyelvtanfolyamon, vagy egyéb tanfolyamon való ismerkedésről kinek milyen tapasztalata van? Mit hallott ismerőstől?

Igen. Hétköznap iskola,hétvégén munka.

Semmi nincs az életemben.

3. középsulim. Teljesen új vagyok,és természetesen túlságosan különbözöm mindenkitől. Nem csak itt...úgy általában a korosztályomban.

Az iskolában is max akkor lehet kapcsolatot (bármilyen,akár barátság akár több) teremteni ha mázlid van.

Ha egy rakás kiskamaszként viselkedő hülye vesz körbe,akkor két opciód van.

-Vagy eldobod az értékrendedet,gondolataidat,és megpróbálsz valaki mást játszani,utánozni a társaság legáltalánosabb viselkedési szokásait,közben tudod hogy ez nem te vagy

-vagy pedig megrohadsz egyedül

Jó,nálam hozzátartozik a történethez hogy nincsen senkim,se családom,se rokonaim,se a környezetemben barátok.

Szerintem senkit nem lepek meg ha azt mondom hogy depressziós vagyok és már több szuicid próbálkozásom volt,némelyiket otthon tudtam orvosolni,némelyikhez sürgősségi kellett.

És ítéljen meg bárki akárhogy ,nem fog érdekelni,mert nekem is megvan az igen markáns véleményem a társadalomról, de nekem szerintem most nem egy barát kell elsősorban. Hanem valaki aki legalább annyit érzékeltet velem,hogy nem vagyok egy veszett ügy,egy olyan létező,aminek más funkciója nincs mint a haláláig tartó munka.Hogy akár még emberi értelemben véve értékes is lehetek...legalább egy ember számára.

Igazából csak a falnak megyek neki újra.Lehet hogy már annyiszor futottam neki,hogy beleőrültem,és most már rutinból próbálok kapcsolatot szerezni.

Gyűlölöm ezt az agyvelőm mélyén létező ösztönt,ami arra késztet hogy ha hegyeket is kell megmozgatnom,de próbáljak meg társat találni...

Ha már az egész létem egy gép monotonitására süllyedt,akkor miért nem lehetnék olyan üres mint egy gép? (költői kérdés: mert ember vagyok...legalábbis azt hiszem)

Irigylem az ostoba,értelem legkisebb szikráját se hordozó birka kortársaimat. Egyszerű élet,egyszerű problémák,és nem kell minden nap a világ rothadó belsőségét minden nap látniuk.Nekik a világ az egyszerű anyagi értékek,a felszínes kapcsolatok,és látszat személyiségekkel,be is zárul és nincs több.

Igazából én vagyok a hülye hogy 2017 küszöbén még vágyok ilyenre hogy emberi értékek,szeretet,vagy őszinteség.

Akárcsak a feudalizmus,a latin nyelv,vagy a cári birodalom,ezek is a múltba vesztek.

Valószínűleg ez a komment a napom fénypontja,amikor leírhatom egy arctalan nicknév mögül egy arctalan fórumra a véleményemet.

Amit persze a világ vagy tökéletesen ignorálni fog,vagy egyszerűen hiperszenzitív hisztis tinédzsernek fog tekinteni.

(végül is egy évig még egyessel kezdődik a korom,tehát a korosztály jogos)

Na mindegy,csak leírtam a válaszom hogy miért nem tudok se iskolában,se egyéb helyen akár csak egy primitív beszélgetést kezdeményezni. Biztos vagyok benne hogy a reggeli buszon is találnék a 40 emberből legalább egy értelmeset,de sajnos nincs erre szűrőm.