Neked nem volt vagy nem szokott olyan érzésed lenni hogy régebben minden jobb/élményszerűbb volt mint most?

Nem szokott ilyen lenni. Max. a gyerekkorom annyiban volt könnyebb régebben, hogy nem volt rajtam annyi felelősség és kötelezettség, nem kellett számlákat fizetnem, nem nekem kellett beosztanom a családi kasszát, hanem a szüleimnek.

Most, hogy a magam ura vagyok, nagyobb a felelősség. Ugyanakkor mégiscsak több élményem van felnőttként, mint amennyire gyerekként lehetőségem volt. A szüleim annyira félve engedtek el bárhova - ha egyáltalán elengedtek -, hogy felnőttként pótolom ezt a hiányt, és most már csak az anyagiak szabnak határt, de ha megvan rá a keret, nincs más, aki korlátozzon, ha pl. el akarok utazni valahova.

Igen, ismerős, ez már bennem is megfogalmazódott.

Pl gyerekként, vagy tiniként, de igazából inkább a hangsúly mindig 'az első'-n van. Az első szerelem érzése, az első iskolaváltás és/vagy költözés új helyre.. Valahogy ezek már nincsenek akkora hatással, olyan intenzitással és izgatottsággal mint régen. Nem is sok minden hoz lázba, és nagyon hiányzik ez a szenvedély és kíváncsiság az újra és az élményekre.

Jesszus, most úgy mondom, mintha kb öreg lennék, pedig csak 25 vagyok.. De ez már 1-2 éve megfogalmazódott bennem.

De Kosztolányi is megfogalmazta, hogy igazán boldogok és önfeledtek csak a gyerekek lehetnek. Hiányzik az az euforikus érzés, amit minden "elsők"-nél érez az ember.

18.44-es vagyok

Érdekes, szerintem 2 féle ember van egyébként. A barátom is így gondolja, mint a 2-es, neki is felvetettem már ezt a dolgot.

Könnyen lehet, hogy csak nem a legjobb úton haladok az életemmel éppen, de ha megtalálnám újra a helyem, máris közelebb lennék ezekhez a dolgokhoz.

Nekem igen. Kicsit nehéz megítélni, mert nekem ugy a gyerek- és fiatalkorom volt, de az internet, a mobiltelefon és pláne az okostelefon előtt azért más világ volt, ha erre gondolsz.

És igen, élményszerűbb volt, mert akkor az emberek még a valóságban éltek, nem a virtuális térben.

Akkor még az emberek volt, hogy UNATKOZTAK. Ma már senki nem unatkozik, inkább benyomja a TV-t, internetet, a mobilt és elcseszi vele az idejét.

Pedig unatkozni jó dolog. Nagyon jó. Az unatkozás a tetterő, a kreativitás forrása. Mert aki unatkozik, annak előbb-utóbb kedve támad CSINÁLNI VALAMIT. És amíg nem volt internet, addig az emberek vagy egymáshoz fordultak társaságért, vagy kimentek a szabadba, ilyesmi.

Én ugyanott lakom 35 éve, és az ablakom egy szánkódombra és egy utcai focipályára, ún. dühöngőre néz. Az internet előtt mindig ricsaj volt itt. Télen a szánkódombon voltak szászával a gyerekek, nyáron meg végig a focisokat hallgattam (mikor épp nem voltam lent magam is).

Ma semmi. Síri csend és hullaszag.

Egyedül a sikeres EB szereplő nélkül tértek vissz a focisták. Igaz, ugyanazok, akik annak idején lent voltak. Csak most már vén faszok.

Szóval ja. Régen minden jobb volt.

Kivéve a kevert pálinkát, mert az már akkor is szar volt.

Igazság szerint én az internetnek köszönhetem, hogy egyáltalán vannak barátaim, mert a közelemben élők le se xartak jobb esetben, rosszabb esetben meg gúnyolódtak rajtam... Az internetnek hála viszont megismertem olyan embereket, akikre számíthatok, és viszont, akiket barátoknak nevezhetek. Ha nincs internet, nem is szerzek tudomást arról a táncstúdióról, ahol lassan 4. éve elkezdtem táncolni. Internet nélkül sokkal kevesebb munkalehetőséget tudnék megpályázni.

Az élmények nem ezen múlnak. Mellesleg internet nélkül az utazásaim többségére el sem jutottam volna, a könyveimet jóval drágábban vettem volna meg.