Amit meg kell kapnunk az élettől, azt mindenféleképpen megkapjuk?
Jó és rossz értelemben is?
Ugyanis sokakat látok, hogy küzdenek, hogy elérjék céljukat, és mégsem sikerül, a számos erőfeszítés ellenére sem, és ugyanúgy van, mikor szinte közdelem nélkül megkapja az ember, amire vágyik.
Ugyanennek a negatívumát is látom: nagyon el akar valaki kerülni valamit, és csak bekövetkezik, míg más könnyűszerrel elhárítja, ami negatívum felé közeledik (amilyen rossz helyzetbe kerülhetne).
Ez sorsszerű lenne?
Na de pont az általad leírtaknak mond ellen ez:
"
Ugyanis sokakat látok, hogy küzdenek, hogy elérjék céljukat, és mégsem sikerül, a számos erőfeszítés ellenére sem,"
A célhoz vezető út a miénk, nem a cél. A célt nem birtokoljuk, de a tapasztalatot, amellyel elértük, igen.
Ha valakinek a lába elé potyog minden földi jó, annak nem volt útja hozzá; az ő esetében nem az út a fontos, hanem, hogy miként él azzal, amit más még küzdelmek árán sem kap meg. Másnál pedig pont ez a küzdelem hoz fejlődést, az áhított cél sokad rangú.
Én eddig úgy tapasztaltam, hogy ami igazán az embernek "rendeltetett", azt meg is kapja. Vagy közdelem (akár küzdelmek) árán, vagy közdelem nélkül, de a lényeg, hogy megkapja.
Lehet, ez fatalistán hangzik, pedig nem az, csak úgy gondolom, az a logikus, hogy amiért küzdesz, azt megkapd. Amit pedig nem kapsz meg, az talán másnak rendeltetett, nem neked. És ez az, amit sokan nem hajlandóak elismerni, feldolgozni., mert valahogy az emberben állandóan benne van a küzdelem, viszont a jó értelemben vett feladás, kilépés a meddő célkergetésből, vagy lelépés a meddő útról valahogy nem elfogadott, mintha az az emberi gyengeség jele volna. Hogy csak a mi társadalmunkban van-e így, vagy máshol is, azt nem tudom.
Én meg azt tapasztalom, akik nemtörödöm lusta dolgozni,semmirekellő embereknek mindig szerencséjük van.Olyan életet kap(szerencsével) amit nem érdemel meg. Meg olyan lehetőségeket kapnak amit más ember boldogan elvállalna de ők lesz.rják lehetőséget.
Ellenben aki küzd egy célért ,meg is érdemelne hogy elérje céljukat. Végül nem sikerül neki helyette kap nagy szerencsétlenséget.
"Én meg úgy látom, hogy sokak számára igenis a cél a lényeg, hiszen azért küzdenek."
Sokak nem ismerik fel, hogy ez a küzdelem egy teljesen más célt szolgált, mint amit saját maguk elé kitűztek. A végén teljesen mindegy lesz, hogy a sajátjukat elérték-e.
Az a baj, hogy erről nem lehet tárgyilagosan beszélni. Ha valaki küzd és elér valamit, akkor simán rávághatjuk, hogy tett érte és azért érte el. Ha valaki nem tesz, de mégis bekövetkezik, akkor rávághatjuk, hogy a sors hozta így.
Én személy szerint az őszinte, sikeres emberekre hallgatok. Ők elismerik, hogy a kemény munka mellett, bizony kőkeményen ott a szerencse. És szerintem kb. így is néz ki az egész. Persze, a szerencsére sokan megmondják, hogy sors. Mert így többnek hangzik. Pedig puszta véletlen az egész.
Nem mindegy, mire koncentrálsz.
Tehát, tegyük fel, valaki azt mantrázza, hogy "nem akarok megbukni", a bukásra koncentrál, és simán megtörténhet, hogy akármennyit tanult, vizsgán annyira stresszel a bukástól való félelmében, hogy nem jut eszébe semmi, de ha arra koncentrál, hogy "átmegyek a vizsgán", akkor a sikerre koncentrál, az eredménytől függetlenül, és ha vizsgadrukkos is, egy kettest kiprésel magából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!