Érdemes folytatnom? Érdekelne titeket, hogy folytatódik a történet? Vagy nagyon rossz?

Nana, azért nem kell ám elszontyolodni!

Megmondom őszintén, én sokkal rosszabbra számítottam és igen kellemeset csalódtam. Végigolvastam. - Pedig a tini blogokat, a szerelmi, érfelvágós, sablonos tizenéves blogokba csak belekukkantok maximum, ha elém vetődik.

Magam is írok blogot, ennél fogva több bloggal is találkozok. :)

Szóval:

Maga a történetmesélésed jobb, mint az átlag tizenéveseké szerintem, ügyesen próbálod fenntartani az érdeklődést. Nem bonyolódsz bele nagyon hosszú körmondatokba, könnyen átjön a történet.

Amire viszont érdemes figyelned, -ha már szépen vezeted a történetet :)- a szerkezet, helyesírás, ahogy előttem is írták. Ne add fel, mert nem nehéz ezekre figyelni.

Ezeket előttem már leírták: vesszők, írásjelekre figyelj, mert az valóban sok helyen hiányzott. Egy-két helyen a mondatszerkezet javítható, de összességében neked tényleg csak ezekre, a külalakra, szerkezetre, helyesírásra kell figyelned. Ennél sokkal rosszabbak vannak, hidd el nekem.

A lényeg, hogy én csak ezért a kritikáért nem adnám fel, mert ez alapvető dolog, ha jól akarod csinálni. Idővel meg sokkal könnyeben fog menni, rá fogsz állni, a neten mindent le tudsz ellenőrizni.

Én utólag is elnézést kérek, de ihletet adtál az első bekezdéssel...

"Magányosan ültem a falak között. Azon töprengtem, vajon a szobám üresebb, vagy kitörni készülő gondolataim? Vajon elmém anyagcseréjének terméke képes lesz-e áttörni börtönének rácsát, és megosztani tudatlan önmagammal, mivégre jutottam idáig?

Életem útjának alig negyedén járva szembe találkoztam vele. Sziluettje azóta is kitörölhetetlenül előttem dereng, amint a hömpölygő ürességben lassan kontrasztos alakot ölt. Családom ideológiájának minden ellenszenve megtestesülve állt előttem.

Apám a rasszizmus szobraként kora gyerekkorom óta daliásan hirdette eszméit szocializálódásom főterén, így nem kis meglepetést okoztak önálló életre kelt érzéseim kivetülései. Vagy legalább is az irányuk, hiszen 17 évesen az emberben már körvonalazódik a szerelem. Na de bennem? És egy roma fiú iránt?

Szeptember elseje van..."

Idézőjelbe raktam, mivel a te gondolataid. De végül is, még ebből is lehet scifi :)

Én is rosszabbra számítottam. Egyáltalán nem olyan szörnyű, különben is, valahol el kell kezdeni, senki sem a csúcsról indul. Még lehet belőle valami.

Én is a szövegszerkesztésről akartam írni, ezenkívül megjegyezném, hogy örökösen, és nem örökössen. :)

Nekem egyébként a 12-es válaszoló feldolgozása sokkal kevésbé tetszik, mint a tiéd, az már nagyon túlcsavart, főleg egy ilyen tinilányos-szerelmes témához, nem lehet elolvasni egy mondatot anélkül, hogy ne kellene elgondolkodnod rajta, hogy ez most akkor mit is jelent. Szóval az én az ilyen stílust nem ajánlom, mert nem lehet normálisan, pihentetésképpen olvasgatni az efféle műveket.

"nem lehet elolvasni egy mondatot anélkül, hogy ne kellene elgondolkodnod rajta, hogy ez most akkor mit is jelent."

Erre inkább nem mondok semmit. Teljesen érthető volt az átirat.

Szvsz inkább kopírozza Leiner Laurát a szabadidejében, minthogy drogozzon :)

Alapvetően érdekes a témafelvetésed, de úgy összességében az egész munka elég csapnivaló.

- A helyesírási, nyelvhelyességi hibáidat a többiek már kivesézték.

- Sajnos az első válaszolónak is van igazsága. Egyelőre az a két kiemelkedő jellemzője van a főszereplődnek 1. szerelmes egy roma gyerekbe 2. műdepressziós szürke egyentini. Dolgozz még rajta, mert ezek közül egyik sem olyan "tulajdonság", ami minimálisan is felkeltené az emberek érdeklődését.

- "Igazából a végén nem tudom mi lesz belőle." Ezt az egyetlen publikált bejegyzésed alapján meg tudtam volna mondani. Ugyanis, ha átgondoltad volna, mit akarsz írni, vetted volna a fáradtságot, hogy átnézd, esetleg Wordbe bemásold, hogy a helyesírás ellenőrzője kiszúrja a nagyobb hibáidat, akkor ez a bejegyzés rohadtul nem így nézne ki.

Ahhoz, hogy ez tényleg jó legyen, sokkal több energiát, gondolatot kellene belefektetned.

A többiek még két fontos dolgot nem említettek.

1.

Szokott lenni egy "rólam" fül a blogokon és nem véletlenül. Segít elhelyezni téged meg a történetedet az olvasó agyában. Nem kell regényt írni, de valami alapinformáció legyen benne: beceneved/írói álneved (hogyan szólítsanak a kommentelők), korosztályod, esetleg az, hogy első történetedről van szó, meg amit épp még fontosnak tartasz.

2.

Szóval van egy olyan kifejezés, hogy "célközönség". Magyarul: kinek szánod a termékedet? Mert olyan nincs, hogy mindenkinek. Az is biztos, hogy nem a nyugdíjas, politika és gazdaság iránt érdeklődő Pista bácsit képzelted el, mint leendő olvasódat, miközben írtad, ugye? :D Hanem mondjuk a veled egykorúakat +/- 2 év. Tudom, tudom, uncsi, meg tökre magától értetődő, akkor miért is magyarázom a nyilvánvalót? Mert fontos, használhatóvá, népszerűvé teszi a blogodat és ezt sem gondoltad át alaposan.

Szóval házi feladat: gondold végig, hogy a nyugdíjas Pista bácsival ellentétben a 12-16 éves korosztály milyen eszközöket használ a blogod megjelenítésére, és hogy a jelenlegi dizájnod (ami egyébként tök jó, fiatalos és könnyen olvasható) megjeleníthető-e ezeken az eszközökön!

(Megfejtés: Nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a dizájn tableten és okostelefon, amit a te korosztályod használ, nem mutat sehogy, ami untig elég ahhoz, hogy a leendő olvasód elnavigáljon a blogodról.)