Mit tegyek, ha szorongással tölt el a jövőre gondolás, sőt, mostanában kevésbé élek a mának, kevésbé tudok örülni, és minden olyanon (is) jár az agyam, amin még messze nem kéne?
Semmi olyan nem történt mostanában velem, ami jelentősebben megváltoztatott volna, mégis valami más lett, mint mondjuk egy éve. 21 éves lány vagyok, és kb 2-3 hónapja elkezdett mindenen járni az agyam, sokszor gondolkozom olyanokon, hogy van-e értelme annak, amit csinálok (jelenleg tanulok egyetemen), mi lesz majd utána, leszek-e teljesen független, önálló,s mikor, valamint vannak bennem érzések, amiket elrejtek egy ideje, és vívódom azon is, hogy ezt mégis meddig tehetem meg és egyáltalán van-e ennek értelme, vagy csak magamat kínzom ezzel is... Nem vagyok teljesen őszinte a környezetemmel,s ez egy különösen nagy teher, de totál őszinte már csak azért sem biztos, hogy szívesen lennék, mert félek az esetleges sérülésektől, vagy attól, hogy másnak okozok (akarva-akaratlanul)fájdalmat, vagy egyéb nehézséget...Tudom, hogy ezeket mind nekem kéne eldöntenem, kivel miről beszélhetek, mit kéne, mit nem, de csak vívódom pár hónapja, s ez (szerintem) kizárólag saját magam miatt van. Talán nem külső tényezőtől félek, hanem magamtól.
Egyrészről úgy érzem, hogy nem kéne olyasmivel foglalkozni, aminek még nem jött el az ideje, csak szívből cselekedni és élni, másrészről viszont aggaszt a jövőm, hogy nem tudom, mi vár rám (természetesen tudom, hogy senki sem tudja, éppen ezért gondolom magam már betegesnek), állandóan jár az agyam olyanokon, ami mind a jövővel kapcsolatos, és határozottan zavar, hogy NEM a jelenre koncentrálok. Ennek egyébként semmi jele nem látszik rajtam, nagyon jól tudok elfojtani dolgokat (sajnos/ szerencsére).
Hozzá kell tennem azt is, hogy egész eddigi életemben sikeres voltam, a tanulás mindig nagyon jól ment, és ezen kívül sem ért még (nagy) csalódás. Tehát ez így elsőre még akár alaptalannak is tűnhet. Ugyanakkor az is igaz, hogy mostanában eléggé sok negatív ember vett engem körbe, akik sajnos mind valamilyen bajba kerültek, mert hátrányos helyzetűek, a másik depressziós, az XY meg éppen szakított, ő meg nem találja az útját, stb-stb, szóval elképzelhető, hogy esetleg ezek az emberek is hatással vannak rám (tudat alatt)...?
Nem értem magamat...vagy túlgondolok mindent, mert ilyen típus vagyok, vagy nem vagyok önmagam. Nem várok senkitől komplett pszichológiai elemzést, sem konkrét válaszokat, pusztán tanácsokra, véleményekre volnék kíváncsi, hogy mit lenne érdemes tennem/nem tennem, hogyan tudnék ezen kicsit változtatni.
válasza:Ha sok negatív gondolkodású ember vesz körbe mostanában, az tényleg nagyon lehúzhat. Ezeket az embereket kerülni kell, vagy ha nem lehetséges (családtag vagy munkahely/suli vagy hasonló), akkor a lehető legkevesebb időt tölteni a közelükben. Már egyetlen ilyen ember is nagyon rossz irányba tud befolyásolni. (Nekem ilyen szempontból szerencsém van, mert a legtöbbjüket egyszerűen "ki tudom iktatni", a lehető legkevesebbet vagyok a közelükben, és gyakran egyszerűen oda sem figyelek arra, amit mondanak. Ezzel őket sem bántom, mert tapasztalatom szerint a legtöbbjüket nem is érdekli, hogy figyelek-e, csak nyomják a süket szöveget; én meg nem hallom, hogy mit mond.
De amúgy én azt gondolom, az bizonyos szempontból nem rossz, hogy a jövődön gondolkozol, ebből jó dolgok is ki tudnak sülni. Te magad írod, hogy amúgy megy a tanulás, és semmi nagyobb problémád nem volt.
Senki sem teljesen őszinte, ez nem az a világ, amiben lehet teljesen őszintének lenni (bár azt nem írtad le, hogy pontosan mit értesz az alatt, hogy nem vagy őszinte a környezeteddel). És itt most nem arról beszélek, hogy hazudozni kell, hanem egyszerűen tudni kell, kinek mit mondunk el, van, akinek többet, másnak kevesebbet.
Azt neked kell tudnod, hogy milyen személyiség vagy, nagyon lelkiismeretes, vagy lazább, szerintem érdemes lenne önismereti tesztet kitöltened, vagy akár egy pszichológusnál egy rendes személyiségtesztet.
válasza:A félelem amiatt is erősödhet mert talán nem akarsz olyan sorsra jutni. 19 évesen amikor már dolgozni kezdtem, és napi rutinná vált, kezdtem átállni az összeszedettebb életre, mivel nálunk a közeli családtagok mind fiatalon kezdtek dolgozni, és fiatalon feltudták építeni maguk köré a kiszámítható stabil életvitelt.
Mivel realista vagyok nem vágyok sokra, csak hogy boldogan vidáman teljenek az éveim, érdekelnek a kutyák, az állatok, szeretnék idővel egy pazar kis házat, de ez már olyan dolog hogy részben lemondással jár, nem költök meggondolatlanul, igyekszem spórolósan élni eddig jó eredménnyel.
Néha amikor magamba nézek, eszembe jutnak egyszerű dolgok amiket szeretnék kipróbálni.
Családalapításon nem idegeskedek, mert nem szeretnék szülő lenni, és lehet emiatt nem is egy nő fog elhagyni.
24F
válasza:#2
Igen, ez is egy jó gondolat, hogy ha majd elkezdesz dolgozni és "rutinná válik az élet", máshogy fogod látni azokat a dolgokat, amiktől esetleg most szorongsz. Sok dolog nem olyan nagy ördöngösség, nagyobb a füstje, mint a lángja.
És inkább ezerszer gondold meg, hogy mit hogyan teszel, mint hogy elhamarkodottan belevágsz valamibe. Azt gondolom, nem az a baj, ha hibázol, hanem az, ha ezt nem látod be és nem igyekszel kijavítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!