Amikor eszetekbe jut az, hogy mennyi mindent csinálhattatok volna jobban a múltban azért, hogy most jobb életetek lehessen, mi az, amivel megvigasztaljátok magatokat, hogy elkergessétek ezt a gondolatot?

Én úgy szoktam magam kihúzni ebből,hogy az önostorozó gondolatok végén felidézem a sikereimet is.

Mert ha ezeket veszem elő,akkor be kell látnom,hogy minden egyes tervemet és vágyamat valóra váltottam.

Ha ez sem segít,mert annyira mélyen vagyok,akkor előveszem a házi pornó gyűjteményem,amikben kettesével dugom a nőket,vagy 10 pontos csajokkal szerelmeskedek.

Aztán a megnézés közben eszembe jutnak ezek az élmények,hogy ki is vagyok én igazából,egy igazi önmegvalósító,hódító és újra sínen leszek.

nos,erre a kérdésre ugyan annyira a múltban van a válasz mint ahogy a probléma is.

MINDEN tetted minden cselekedeted bármit amit csináltál ide vezetett.minden kis apró részlete.ÉS ez nem feltétlen baj.

Pl mondom a saját esetemet.Amir jelentkeztem egyetemre 1 ponttal maradtam le az ELTE-ről.MINDENT AMIT LEHETETT csak átkoztam. Ott voltak mélyebb ismeretségeim közvetett tapasztalatok.Aztán az egyik legboldogabb élménye az amikor belegondolok h más egyetemre kerültem. Csodálatos emberekkel találkoztam,barátokat szereztem,és jó élményeim voltak az ismeretlenség és az idegenség ellenére.

egyszó mint száz arra gondolj h mi az amit elértél most,és azok mennyire jók,és lehet ha máshogy választasz hosszútávon egyáltalán nem lett vna kifizetődő.(erre is vannak példáim)

A LÉNYEG azért ne rágódj azon h mit tehettél volna másképp mert (mivel nem tetted meg és ismeretlen a végkimenetele) csak 50%os biztonsággal mondhatod azt h jobb döntés lett vna,tehát vagy igen vagy nem.

És én egy múltbeli lehetőségen ami "lehet" jobb lett vna nem rágódnék.

HA PEDIG annyira biztos h jobb lett vna ne aggódj,NAGYON kevés lehetőség van a való életben AMI TÉNYLEGESEN csak egyszer adandó alkalom.Ha letérünk az utunkról,gyakran az út talál meg minket

Semmi értelme a múlton rágódni, a jelenben kell élni és a jövőbe tekinteni. Én próbálom azt nézni, mi az amit most tehetnék az előrelépésemért, magamért, és vannak céljaim, terveim a jövővel kapcsolatban.

Én is sokat rágtam magam azon, hogy miért azt az egyetemet, szakmát választottam amit. Aztán most úgy érzem, kihoztam belőle amit lehet, és a megszerzett tudásomat is hasznosnak találom. És most dolgozom, egész jó pénzért, többnyire élvezve a munkám.

Nőkkel meg úgy vagyok, jönnek, mennek. Nem mondom, szarul esik szakítani, az is szar ha a másik közben párt talál, megházasodik...de ez van, most már nem kínzom magam ilyesmivel, ha valakivel nem jön össze akkor elfogadom. És alapból próbálok egyedül is kiegyensúlyozott, boldog életet élni.

Eszembe szokott jutni, hogy mi van, ha másképp történnek a dolgok, más döntést hozok a múltamban itt-ott, de mindig arra a következtetésre jutok, hogy minden esetben a legjobbat hoztam ki az adott helyzetből, és talán még itt sem tartanék, ha más döntést hoztam volna. Még ha nem is kényelmes az életem (jelenleg, bár még lehet az), minden döntésem előre vitt, még akkor is, ha éppen hülyét csináltam magamból. :-)

Választhattam volna másik középiskolát, de annyi minden érdekelt, hogy el akartam indulni egy irányba, és választottam egy szakközépiskolát, meglátjuk, bejön-e, vagy más felé visz alapon, ha egy semleges iskolába megyek, lehet, hogy érettséginél ugyanolyan tanácstalan lettem volna, persze más is benne volt a pakliban, de ide bejutottam tanulmányi versennyel, és nem kellett felvételiznem, aztán szakmát váltottam, mert kevésbé érdekelt az a vonal, amin elindultam, viszont felmerült valami, amiben kiderült, hogy van tehetségem, ha maradok az eredeti vonalon, most lenne egy olyan szakmám, amit utálok, bár könnyebb lenne benne elhelyezkedni, mint abban, amit tanultam, de nem szeretném a munkámat, viszont a nehezebb utat választottam, ami érdekelt, és meg is gyűlt vele a bajom álláskeresésnél, viszont találtam olyanokat, akik értékelik, és kiaknázták a tehetségemet, így bármilyen munkát hoz a jövőben az élet, a hobbimmal is tudok most már pénzt keresni a tanult szakmámban főállás mellett, így a jövőben kapásból két bevételi forrásom is lehet.

Magánélet terén pedig azt mondhatom, hogy sokat tanultam az adott helyzetekből és döntéseimből, és ha rosszul is döntöttem, amikor úgy alakult, az tapasztalatlanságomnak tudható be, tehát nem tekintek vissza úgy, hogy elcsesztem, ugyanis azt a döntésemet és a következményeit beépítettem a tapasztalataimba, és legközelebb, hasonló helyzetben már a múltat felhasználva nem léptem bele újra ugyanabba a gödörbe. Tanultam ezek által önismeretet, helyzetfelismerést, emberismeretet.

Élhetnék más életet is, más döntésekkel, de nem jobb, hanem rosszabb lenne, mint most (nem anyagilag és látszatra, úgy lehetne jobb is akár, csak boldog nem lennék abban az életben). Ahhoz pedig, hogy a mostaninál jobb, boldogabb életet tudhassak magamnak a mostban, más körülmények, események és helyzetek kellettek volna, máshonnan kellett volna indulni, mint ami nekem jutott. De a jövő még elhozhatja, amire még vágynék, viszont nincs mit szégyellnem és nincs miért magyarázkodnom a múltamban. Vannak/voltak ismerőseim, akik már rég feladták volna (és volt, aki ezt meg is jegyezte, hogy mennyire csodálkozik rajtam), mikor én még erőmet megfeszítve is azon voltam, hogy talpon maradjak.