Elegem van, hogy senki se értékeli az igyekezetemet. Mondjak fel az életből?

Általában tini korban kialakul hogy valamit ha csinál az ember akkor azt általában nem a külső megerősítésért hanem a saját céljaiért teszi.

Régen nekem is ez volt a bajom. Aztán ráfeküdtem azokra a dolgokra amik engem érdekelnek és boldoggá tesznek. És hirtelen elismertek az emberek.

Tényleg kezdd el függetleníteni a tetteid mások véleményétől. Azért csináld a dolgokat, mert van velük célod. Valóban jól esik, ha bátorítják az embert, de vannak ilyen időszakok.

A probléma veled igazából semmi. Egyszerűen van, hogy ilyen közegbe kerül az ember. Hasonló helyzetben vagyok, semmi megerősítést nem kapok. A dolog mellett egy bizonyos családtag meg kap, aki elég negatív dolgokat csinált régebben, de valahogy mindenki elfelejtette. Én kitűztem célként, hogy új életet fogok kezdeni a régi emberkéktől függetlenül. Szerintem te is keress valami célt.

Azt hiszem értem miről beszélsz. Néha én is hasonlóan érzem magam. Leginkább szociális és magánéleti téren. Azt vettem észre magamon, hogy nagyon vágyom már arra, hogy értékeljenek a társaim, barátaim, ismerőseim. De egyre kevésbé érzem magam értékesnek mások előtt. A családom azért értékel meg tőlük kapok is szeretetet.

Szerintem ha van benned egy ilyen igény, hogy a magánéleted, családod is értékeljen, akkor lehet jelezned kéne felé. Ha a párodról van szó, vele szerintem nyugodtan megbeszélheted az ilyet. Nyilván a főnököddel, vagy barátaiddal kínosabb lehet egy ilyen beszélgetés.

Ha van kedved beszélgetni, írj rám :)