Az egyik szemem sír, a másik nevet. (? )

Lehet, hogy hosszú lesz, és a kategória sem az igazi, de nagyon "bánt" egy dolog.

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly egyetemista lettem, de nem úgy jöttek össze a dolgaim, ahogy elképzeltem, és nem is érdekelt igazán. Váltottam is, felvettek, minden "szuper".

De engem mégis rossz érzéssel tölt el, hogy ennyi költséget okoz ez az egész.

Igen, tavaly is volt bőven kiadás, csak most más, mert ezen felül is volt mire költeni. Átlagos helyzetűnek mondanám a helyzetünket, de szerintem sok más hasonló helyzetű ember tudja, hogy amúgy sem egyszerű, nem még ilyen plusz dolgokkal.

Szóval, mindenki azt mondja, milyen jó, hogy bekerültem, meg, legyek büszke magamra, hogy ezt is elértem stb... Csak én meg nem tudok őszintén örülni, persze boldog vagyok, hogy sikerült és csinálhatom, amit szeretnék, de mégis olyan keserédes az egész.

Jogosan vetődhet fel bennetek, hogy most mit akart ez a szerencsétlen: kíváncsi lennék a megítélésetekre ezzel kapcsolatban, mit gondoltok?