Tanácsot szeretnél?

Tényleg nem éri meg az itteni embereknek segíteni. A legtöbbnek csak addig kell az ember, amíg egy kicsit jobban nem lesz és amíg őtt ajnározza. Ha kicsit kihúzod a gödörből, akkor lelép, ha akár csak utalsz rá, hogy a saját hibájából érzi magát rosszul, akkor szintén otthagy. A másik tipus pedig aki rádtelepszik és ha tíz percig nem írsz neki, akkor elhord mindennek. De ezt meglátod majd te is.

Cirmoscica

Ez a legdurvább? Én egyszer egy 2 oldalas "köszönőlevelet" kaptam, amiben 4 nyelven voltak káromkodások.

Wow, ezek érdekes tapasztalatok (regényírás szempontjából) :D

#2-es, azt a 2 oldalas levelet meg lehet nézni? Kicsit érdekel, mi telik ki az emberektől :)

„Ha kicsit kihúzod a gödörből, akkor lelép” – ezt nem igazán értem, miért baj, végülis nem barátkozás volt a cél… tény hogy érdekes lenne tudni, hogy sikerült-e megoldani a problémát, és egy köszönet is jól tud esni, de ha lelép, hát lelép.

És tanácsot is kérnék, ha már ez volt a kérdésfelvetés. Bár igazából csak ötleteket gyűjtök, úgyhogy kb. semmire nem fogok rosszul reagálni. Amúgy lány vagyok.

Probléma: nem érdekelnek az emberek, és ezen próbálok változtatni.

Saját elméletem: mivel én egy elég unalmas ember vagyok, és másban is csak azt tudom keresni, amit én ismerek, ezért ha sikerülne dolgok iránt érdeklődnöm, az emberekben is sikerülne meglátnom, hogy mi érdekes van bennük.

Kicsit bővebben:

Időnként próbálok emberekkel beszélgetni, barátkozni, de általában unalmasnak érzem a beszélgetést, és erőteljesen gondolkodok, miről lehetne egyáltalán beszélgetni.

Hétköznapi témák (hírek, zenék, filmek, mittudomén) nem érdekelnek.

Néha ránézek, de nem szándékozom követni, hogy mi az aktuális divat. Túl sok idő megy el vele (már próbáltam, és inkább olyasmire fordítanám az időt, ami engem érdekel).

Erre mondom, hogy unalmas ember vagyok, mert az hogy én nem találok valamit érdekesnek, attól még a dolog érdekes másoknak, csak engem nem sikerült megfognia = a probléma bennem van.

Egyszerű megoldás lenne arról beszélgetni, ami engem érdekel. Pl. filmkészítés, regényírás. Ezekről még tudok is beszélgetni, de viszonylag kevés emberrel lehet.

A többi hobbim meg olyan, amiről nem érdemes beszélni, mert csinálni kell. Pl. fotózás, tenisz, biciklizés, festés, animáció, zenélés, ilyesmik. Ezeket csak csinálni szeretem, de soha nem érdekeltek más fotósok kiállításai, kortárs művészek és kb. senki, aki ember.

Gyűjtök inspiráló alkotásokat, még zenéket is, de fogalmam sincs ki csinálta és mi a címe. Próbáltam megjegyezni, de nem ment :D

Általában ha csinálni akarok valamit, pl. kisfilmet, nagyon jól el tudok lenni az emberekkel, és elbeszélgetek a technikai részletekről, de amint valami olyan téma kerül elő, aminek nincs köze a hobbijaimhoz, rögtön úgy érzem, hogy már megint valami tök unalmas témához kell jó képet vágnom és úgy tennem, mint aki tud is bármit hozzászólni a beszélgetéshez.

Ez több szempontból problémás, egyrészt ha megmondom, hogy ez engem nem érdekel, valószínűleg megsértődik akivel beszélek.

Másrészt szívesen hallgatom, ha mások beszélgetnek ilyenekről, de zavar a tudat, hogy azt várják, hogy majd én is megszólalok.

És az a legzavaróbb, hogy túl sok mindent találok unalmasnak.

Néha azzal próbálkozok, hogy megpróbálok valami érdekeset találni olyan dolgokban, amit egyébként unalmasnak gondolok.

Tipikus példa: mikor a társaság elkezdi megbeszélni a legújabb számokat és zenészeket, mutogatnak videókat, és általában nem az én ízlésem (amit amúgy esélytelen eltalálni :D ).

Ezzel semmi gond, csak nem szeretek unatkozni, úgyhogy ilyenkor az az első gondolatom, hogy mikor mehetek már haza. De néha sikerül olyan szempontot találnom, ahonnan egész jó elhallgatni ezeket a zenéket, csak ez nem mindig sikerül.

Őszintén szólva szerintem ez nem egy olyan irány, amit gyakran kéne követnem. Sajnos csak egy életem van, ha nem élvezem, amíg lehet, azt meg fogom bánni, azt meg nem akarom. Az ilyen magamra erőszakolt nézőpontokról valahogy szeretném elhinni, hogy tényleg érdekes. Valahogy biztos lehet.

Másik út: megpróbálok olyan embereket találni, akikkel egyezik az ízlésem.

… ez elég sok embert és jelenlegi ismerőst kizár a körből. Nem akarok elzárkózni másoktól, és akikkel közös hobbim van, azokkal is gyakran kell másról is beszélgetni. Tehát a problémát nem oldja meg.

Összefoglalva:

cél: rájöjjek, hogy a saját hobbijaimon kívül mi érdekes tud lenni emberekben, vagyis miért akarjak velük beszélgetni. Mert akarok, mert így döntöttem :)

És nem csak azokkal akarok beszélgetni, akikkel közös hobbim van, hanem másokkal is.

„Menj oda és gyakorolj” típusú tanács: csinálom. Már nagyon megy a színészkedés, ami elég hasznos volt nyelvvizsgán (szóbelin én voltam a mosolygós hiperaktív dumagép), de én inkább élvezni akarom a beszélgetéseket. Mert jó dolog a társaság. Csak az nem jó dolog, ha én meg kukán hallgatok. A színészkedésekből is elég volt, ha szerepet akarok játszani azt az amatőr filmes körökben is megtehetem.

Erre valami tanács? Pl. ti mit élveztek az életben és miért?

Mit akartok tudni a másik emberről, amitől úgy érzitek, ismeritek?

Mit láttok az emberekben?

Mitől érzitek jól magatokat? Vagy rosszul? (Negatív kérdéseket szokásom elfelejteni feltenni, de jöhet mindenféle ötlet.)

3#

Ez az 5. regisztrációm és mindegyiken van úgy 80-100 oldalnyi levelezés. Már nem tudom, hogy mi volt annak a kedves úriembernek a neve, aki azt a levelet küldte, szóval így az egész napom rámenne, mire mire megtalálnám azt a levelet.

De ha kiírsz egy kérdést, hogy mi volt a legrosszabb, amit ezen az oldalon kaptak az emberek, akkor oda is fognak írni cifra dolgokat.