Bunkó, beképzelt, flegma vagyok így rejtem el a fájdalmam és a bánatom. Mit gondoltok az ilyen emberekről? 16/L

Túlontúl megszokott szólássá vált ez a fiataloknál, hogy "elrejteni a fájdalmam", "jaj a fájdalmam, így meg úgy".

Egyáltalán milyen fájdalomról beszélsz? Az ilyen leírások úgy hangzanak, mintha leírójának az egész élet fájna, miközben az is lehet, hogy épp messze vagy attól, hogy egyáltalán tudd azt, hogy mi a fájdalom, szenvedés, kín.

Legalábbis csak a gyerekes 'fájdalmak' szintjén vagy, ezért eszedbe sem jut, hogy a mindennapi, teljesen jelentéktelen problémákat elviseld, inkább dráámázol rajtuk, és fontoskodsz a zavaros érzéseiddel, addig amíg meg nem tapasztalod, hogy ezerszer nagyobb problémák is vannak az életben akár emberi kapcsolatok terén is.

Valaki nem szimpatikus neked (legalábbis, ha a legtöbb ember ezt váltja ki belőled), simán szó eshet arról, hogy nem te vagy a legemberismerőbb tulajdonsággal felruházott ember, így attól hogy neked negatív gondolataid vannak első látásra egy emberről (akivel, feltételezem, szóba sem álsz), az még nem jelenti azt, hogy ismered azt, vagy hogy érvényes róla a te véleményed.