Ez nagyon-nagyon rosszul esik. Ti mit tennétek, éreznétek?

A születésnapodon elfoglalt volt, akkor nem volt ideje, később pedig talán azért nem, mert "gáznak" érezte volna utólag megtenni. Igen, szerintem is bután hangzik, de hallottam már ilyenről, hogy valaki utólag hasonló okok miatt "felejtette el" egy ismerősét.

Talán egy kicsit túlreagálod, de érthető, hogy nem esett jól és bánt a dolog.

Jogosan haragszol rá azután amit érte tettél az lett volna a minimum ha mást nem legalább szóba felköszönt téged, még ha elfoglalt is 10-15 percet szánhatott volna rád. Nekem is 2 hete volt a szülinapom és a családtagjaim, rokonim, és barátaim közül mindenki felköszöntött akire egy picit is számítottam eszébe jutottam, még az a munkatársam is felköszöntött aki 2 hónapja ismer és mégis meglepett egy csokival, pedig tőle nem vártam ezt. Nekem 2 ember volt az akinek nem jutottam az eszébe még facebookon sem látta, de ne is akarta látni hogy mi a helyzet. Az egyik egy régi lány barátom akivel nagyon jó barátok voltunk. Jó az hogy 3 hónapja alig beszélünk mert kiment Ausztriába pincérkedni, de 2 hetente jár haza akkor is itthon volt amikor szülinapom volt, előtte pár nappal még beszéltünk is arról hogy majd valamelyik nap találkoznunk kéne mert itthon lesz. De semmi nem is írt, nem is hívott fel, de semmi. Pont tegnap írt rám facebookon hogy jövőhét szombaton rá-e érek mert megkért arra hogy segítsek neki kipakolni a bútorait a szobájából mert vett új bútorokat és azoknak kell a hely. Persze semmi utólag is boldog szülinapot semmi. Akkor én berágtam és kérdeztem tőle hogy nem-e felejtett el valamit velem kapcsolatba. Persze nem esett le neki, így megmondtam neki hogy szülinapom volt és örültem volna ha legalább egy "Boldogat" üzenetet kapok tőle. De akkor is egy minimum bocsánatkérést vártam volna tőle, de ő csak írta hogy oké és kérdezte hogy akkor számíthat-e rám. Én közöltem hogy nem, és egyértelműen elmondtam neki hogy többé ne keressen látni sem akarom.

Akkor sértődtem meg nagyon rá mert ez volt az első ilyen viselkedése ami miatt hatalmasat csalódtam benne, pedig most nincs pasija, meg nincsenek is olyan rossz barátai sem. A legjobb barátnője akit alig ismerek ő legalább gondolt rám, meg ő mondta is hogy ez a viselkedés bunkó dolog volt tőle, ő legalább kiállt mellettem de mindegy is. A másik aki elfelejtett benne is nagyot csalódtam. Ő a volt sógorom akivel ugyanúgy barátok maradtunk amikor szakítottam a húgával. Ő facebookon írt legalább de amikor aznap találkoztunk mondta hogy "holnap" mindenképp felköszönt mert én is adtam neki mindig ajándékot meg ő is adott nekem. Persze azóta sem köszöntött fel, már vele sem beszélek azóta erről majd eszébe jutok akkor esetleg talán hajlandó leszek vele foglalkozni.

Sajnos tudom mit érzel át mert ezekért az emberekért énis nagyon sok mindent megtettem. A csaj barátomért még azt is amikor egyszer lerobbant autóval éjszaka kellős közepén 150 km-re és álmomból felvert telefonon hogy ha nem ittam akkor menjek már el érte. Nem nagyon tudtam erőt venni magamon de nagyon könyörgött így elmentem érte, mivel az autóját nem akartuk ekkora távon vontatni így elvittük egy biztos helyre ahol letettük és másnap saját pénzemen trélert szereztem amivel hazahoztuk, a pénzt rögtön megadta és nem győzött hálálkodni, de azért ezek után én sem ezt vártam volna tőle.

Hát, ha külföldön él, dolgozik, és a hazaútja során is fontos ügyeket kellett elintéznie, akkor valószínűleg nem a fészbukot figyelgette, meg hogy kinek van születésnapja. Fejből meg nyilván nem tudja.

Az szép dolog, hogy tettél neki egy szívességet, de ne azért segíts a rokonaidnak, hogy cserébe ajándékot kapj tőlük, vagy a lábad elé boruljanak, hogy milyen rendes voltál. Akár beismered nekünk, akár nem, attól még nyilvánvaló, hogy a külföldön dolgozó, tehát jól kereső rokontól vártál volna valamit a születésnapodra.

De ez van, nem fog mindig minden rokon és barát megemlékezni a születésnapodról, sőt, ahogy öregszel, egyre kevesebben fognak felköszönteni, egyre kevesebb embernek leszel fontos. Nagyon sok mindent fogsz még elvárni másoktól, amiből semmit nem kapsz majd meg.

Jobb, ha ezek miatt nem mérgelődsz vagy szomorkodsz, felesleges. Akárhogy kiborulsz, akárhogy hisztizel, akárhogy zuhansz magadba, ez nem fog változni, mindig lesz, aki lesz**ja a fejed. Lépj túl rajta és kész.

Nem tudom, mennyire vagytok jóban, milyen köztetek a közeg és hasonlók, szóval fogalmam sincs, hogy mit tennék. Valószínűleg hanyagolnám egy jó időre az illetőt.

Sajnos egyeseknél ez tipikus viselkedés. Kint élnek külföldön és amikor hazajönnek, az itthoniak segítségére szorulnak. Ezzel semmi gond, csak sokan amúgy már túlléptek és amikor visszamennek, már nem néznek hátra, nem érdeklik őket az itthoniak.