Miért van az, hogy a lelkem nem bírja elfogadni, hogy a materialista világban az időm, az energiám és a kapacitásaim végesek?

Nem tudom, de en is hasonlo problemakkal kuszkodom.

Mert álomvilágban élsz.

Ezzel én is így vagyok szinte minden nap. Amíg munkanélküli voltam, abban a fél évben szinte egész nap nyugodt és kipihent voltam, szó szerint akkor keltem és feküdtem, amikor akartam. Amikor sikerült állást találnom, akkor az elején szinte egy magától értetődő lendülettel mentem dolgozni, majd talán a második hónaptól éreztem, hogy nekem semmi erőm nincs már felkelni. Nekem már fájóvá vált mindaz, hogy az ÉN időm és az ÉN energiám szinte másodpercre-kilóra beosztatik egy munkaszerződésben foglaltatott tényhalmaz által. Egy rideg, lelketlen gépezet egyetlen végrehajtó fogaskerekévé degradáltak. Eme intelligenciát, értelmet, alkotóerőt igába fogják, lekötik, elveszik a végtelen szabadságomat! Nekem ez idebenn fáj! Óh, miért kell az anyagi realitásunknak ily rút gonoszsággal lennie az érzelmek felé? Miért kell a szabad szellemet holtra fárasztani? Nem lehetne, hogy e lelketlen gépezetek csak egyetlen napra leálljanak, hogy megpihenhessen a lelkem, hogy rekreálódhassak? Vegyék már észre, hogy ez nem helyénvaló, hogy kizsigerli a szabad lélek teremtőerejét ez a szigorú keretek közé való befogás!

Ez nincs igy. Lelked mindent 100%osan elfogad. S dolgok miket hiszel sincsenek ugy. Csak bizonyos szempontból. Időd is kapacitasod is s energiad is végtelen. Több infóért irjatok privatot.