Sokaktól hallottam, hogy annál nincs rosszabb érzés egy szülőnek, ha eltemeti a saját gyerekét. Igaz ez?

Szerintem a legmélyebb érzések a gyermekekhez kapcsolódnak, még a szerelem sem olyan tartós, oda adó és feltétel nélküli mint a szülő gyermek kapcsolat.

Természetes hogy a gyermek elvesztése ennek tükrében a legfájdalmasabb amit szülő megélhet.

Terméseztessen normális esetben ez szerintem így működik.

Nem.

S ez túl komplex.

Csak tudatlanoknak rossz, de eléggé nem jó ha kiderül, gyereked ily kevés ideig tervezett.

Ez csak abban az esetben érvényes, ha a szülő tényleg szerette a gyerekét (és nemcsak a világ előtt, a szájával).

Fel lehet dolgozni, mert mindent fel lehet dolgozni, ha valaki akarja. Azt nem mondom, hogy könnyű. Nagyon is nehéz út.

Van aztán olyan "szülő" is, aki maga tapossa a sírba a gyerekét - hadd ne meséljem el a mélylélektani hátteret, mert túl hosszú és bonyolult -, ámde a sírnál és később is ő játssza a Megtört Anyát, a Főgyászolót, stb. A gyászlapokon, a gyertyagyújtás.hu-n ezerszámra vannak ilyen "édes jó szülők". Mert ugye, a halottak nem beszélnek és nem mondják el, hogy valójában mi is történt.

"Az is érdekelne, hogy hogyan érint egy szülőt, ha évekig/évtizedekig látja szenvedni a gyerekét (pl. azért, mert annak kisiklott az élete), és képtelen rajta segíteni? "

Azt ugye tudod, hogy az ilyen gyerekek kisiklott életéért igen-igen nagy százalékban valójában a szülő a felelős?

8 as vagyok megegyszer.

amikor latod hogy a gyereked onsorsronto es nem birod megakadalyozni hogy a vesztebe rohanjon az pont olyan erzes mintha a robogo vonat elott allna es tudod hogy nem fogod tudni elrantani mert ott akar maradni.

Ez sokkal rosszabb foleg mert honapokig vagy evekig tarto folyamat mint amikor bekovetkezik a vegzet es eltavozik az elok kozul. mert az folyamatos retteges es felelem, fajdalom , a halal meg vegleges es tudod hogy ennel szornyubb es varatlanabb dolog mar nem fog tortenni vele. es azt is tudod hogy most mar nem faj neki semmi es tobbe nem banthatja sem mas sem o onmagat.