Mit tegyek, hogy jobb legyen az életem? Tanácsok?

Gyerekkorom óta szemtengely ferdülésem van. (A bal szemem befelé húzódik, ami eléggé látszódik is.[Esotropia]). Sajnos ez a dolog a mindennapokban korlátoz és ezzel együtt élni így már elfogadhatatlan számomra. Mind a párkapcsolatokban, ismerkedésekben, mind bármilyen más területen. Egy strandra nem tudok úgy elmenni és úszni, hogy ne figyeljenek emberek vagy ne röhögjenek rajta. Tudom, hogy vicces egyesnek, de sajnos akinek nincs ilyen problémája az elképzelni sem tudja, milyen ezzel együtt élni.

Szemüvegben annyira nem látszik. Szükség van a szemüvegre, mivel tompán is látok és ha nem hordanám, akkor egy idő után nagyon elkezdene fájni a szemem és a fejem is, tehát muszáj. Valamennyire korrigálja a szemet így a külső embereknek annyira nem tűnik fel, hogy a bal szemem befelé áll, de én tudom, hogy úgy van. Sajnos már elviselhetetlennek tartom a szemüveget 21 viselés után, meg azt, hogy az egész gyerek korom elment-e probléma miatt és nem voltam olyan boldog, mint mások.

Ha gyerek koromban jobban oda figyeltek volna szüleim és az orvosok is akkor gyógyítható lett volna ez, de sajnos nem kaptam támogatást, ahogyan most sem kapok támogatást senkitől.

Gondolkodtam, hogy legalább kontaktlencsére váltok, mert esztétikailag csak jobb, mint a szemüveg és egy kicsit azért elfogadhatóbban is nézek ki és legalább lehetne sikeresebb randim és ismerkedésem másokkal és szabadabbnak érezhetném magamat a különböző helyeken és talán még jól is érezném magam. Azonban ez lehetetlen megoldás, mivel a kontaktlencse sajnos nem korrigálja az ilyen jellegű szemeket. Tehát a szemem ugyanúgy befele lenne húzódva. Látni látnék. Kényelmesebbnek kényelmesebb lenne, mint a szemüveg, de az hogy ugyanúgy kinevetnek és meg bámulnak az már nem éri meg akkor nekem.

Akkor jöjjön hát a műtét utána lehet kontaktlencsét hordani. Jah. Műteni nem műtik. Elküldtem szó szerint a fenében engem, hogy nincs rá szükség. (Mert az orvos minden bizonnyal tudja, milyen együtt élni ezzel, amikor nincs ilyen hibája) Más városban nem fogadnak, mivel nem oda tartozom. Magánklinikára elmenni az összköltség belekerülne vagy 700 ezerbe. (Hát köszönöm.)

Sajnos már kissé pánik beteg is lettem az évek során ami még rá tesz az egész életemre egy lapáttal és jobban korlátoz. Igazából nem tudom mit tehetnék, hogy ugyanolyan normális életet éljek, mint bárki mások, ugyanúgy normálisan tudja ismerkedni, mint bárki mások és a mindennapi teendőimet is boldogan tudjam elvégezni. Lassan már ott lennék, hogy megnyomnám azt a legyen vége gombot.

Lenne valami tanácsotok?