Miért sóvárognak a fiatalabb csajok a jobb életért, miközben semmit se tesznek érte?

Lehet hogy úgy érzik hogy idehaza nincs is értelme megpróbálni tenni valamit az előbbrejutásért. És azért gondolják így, mert ezt tapasztalták hogy hazai fizetésből nem jutnak előbbre. Vagy ha még nem is dolgoztak sehol akkor a szüleik példájából látták hogy alkalmazottként meddig jutottak. Vállalkozásba meg nem csak a tőkehiány miatt nem kezdenek, hanem azért sem mert az iskolában nem azt tanították nekik, hanem azt hogy hogyan legyenek jó alkalmazottak. A szüleiktől szintén nem tanulhatták el a vállalkozást ha alkalmazottak. Vagyis nem látják a lehetőséget hogyan és mit tegyenek a tényleges előbbrejutásért.

Más a helyzet azokkal akik beleszülettek a szüleik kész vállalkozásába. Úgy könnyű tenni valamit.

Meg a külföldi munkához is kell némi befektetés, például egy jó szakma és minél jobb nyelvtudás, meg indulótőke. Aki szegény, annak az indulás a nehéz. Olyan ez mint a lendkerék, nehéz felpörgetni, de ha már forog akkor könnyű a fordulatszámát tartani vagy akár növelni.

Ezt a dolgot én is ugyanúgy tapasztalom a srácoknál is.

Lénygében én is sóvárgok a jobb életért, de teszek érte, mert egyetemre járok és tanulok. De tanulhatnék sokkal többet. Elhagyhatnám minden szórakozásom, nem találkoznék a barátaimmal és hasonlók.

Elérném, amiért sóvárgok? Igen. Mennék vele bármire is? Üres emberként, barátok nélkül, minden szórakozás és vágy nélkül, semmire.

A legtöbb ember pedig 8-as korára nem kap olyan szintű nevelést, hogy tudatosan továbbtanuljon. Én sem kaptam, egyszerűen senki sem mondta, hogy majd tovább kell tanulni vagy mi legyen. Csak tanultam, aránylag jól. Aztán érettségi után sem tudtam még, hogy most akkor mi is legyen... És rengeteg ember van így.

A legtöbb ember azt az utat választja a boldogsághoz, ami a legkönnyebb. Miért lenne önmagának ellensége?

Az meg, hogy leszólják amiatt, hogy ő milyen módon érte el azt, amit elért, elengedi a füle mellett, vagy hazudik róla.

Egy olyan generációt nevelünk akik a reklámokból és a környezetükből azt a felfogást kapják hogy "ők ezt megérdemlik és jár nekik". Csak azt nem tanulják meg hogy tenni is kell érte.

Én is ezzel küzdök. Embereket kéne irányítanom akik sikereket akarnak elérni egészen addig amíg nem kell megmozdulni érte. Ha mégis onnantól jön a "nincs kedvem" meg a "nem érek rá".

Egy srác aki füvet fát megígért hogy segítsek rajta mindig azt mondja hogy olyan elfoglalt hogy nincs ideje napi 1 órát tanulni. Aha, de napi 6-ot fent van a Leauge-on, és a statisztikáját ki tudja posztolni a facebook-ra.

Nem akarok álszenteskedni, én is szoktam lazítani de legalább magunkat ne csapjuk már be.