Ti elégedettek vagytok az életetekkel?

Mindenki többre vágyik. Olyanok vagyunk mint egy idomított kutya, aki ül, fekszik egy finom falatért, mintsem elmenne vadászni. Olyanok vagyunk mint a gyerek akit addig ócsárolt az anyja, míg végleg el nem hitte magáról hogy ő semmirevaló és szerencsétlen.

Olyanok vagyunk mint egy rabszolga, aki már beletörődött a sorsába és elhitte hogy neki csak ennyi jutott az életből.

"...eljut valahova nyaralni, akkor ő a kiskirály egy hétig, és ennyi volt... Mire vágynék? Nem tudom... Valami többre... Te mire vágysz?"

Életre. Nem rabszolgasorsra. Egy olyan életre, ahol nem a teljesítményemmel vagyok egyenlő, sem az anyagi javaim értékével.

Nem attól leszek erős, hogy minden reggel képes leszek hajnal 4-kor kipattanni az ágyból és indulni dolgozni,

se nem a 4 óra alvásoktól, se nem az egész napos tanulástól.

Nem leszek rabszolga.

Embernek születtem. Szabad embernek. Nem érdekel ki hol tart a szánalmas életében, mennyi pénze van, hány diplomája, milyen munkája, milyen kapcsolatai, milyen kocsija, mekkora háza, milyen nője/palija, hány gyereke, hány unokája.

De mégis mivel telik az egész kib*szott élet? Hogy eleget tegyünk ezeknek az elvárásoknak. Már az iskolában arra programoznak minket, sőt már csecsemőkortól arra programoznak mindenkit, hogy a szeretet feltételekhez kötött, hogy eleget kell tennünk az elvárásoknak.

Nem. Köszönöm, én ebből nem kérek. Én élni szeretnék. Én felfogtam, hogy csak magamra számíthatok. Semmi sem fontosabb ezen a világon, mint saját magam és a boldogság. És a fejlődésem.

Valami sokkal hatalmasabbtól kaptam a létezést, mint ez a kegyetlen ember alkotta rendszer, így hát nem leszek rabszolga. Miért kéne annak lennem?

Mindenkinek a saját szemléletétől függ, hogy mennyire tartja rossznak az életét. Ismerek olyat, aki tök boldog, hogy dolgozik, hazamegy és játszik a gépen. Semmiféle más igénye nincs. Ez számomra nem lenne boldog élet, de ha neki jó, hát csinálja.

Te pl. szeretnél utazni, engem ez nem izgat.

Öregszel, öregszem, öregszünk. Ez van. Próbáld azzal kitölteni az életed, amit szeretsz. Utazni szeretnél? Próbálj több pénzt szerezni.

Én leginkább nyugalomra vágyok. Most egyetemen vagyok, húzósabb szakon és sokat kell tanulni, ami elveszi a szabadidőm. Ha elvégzem, akkor viszont valószínűleg aránylag jó állásom lesz és munkaidő után azt csinálok, amit akarok. Szeretek sportolni, olvasni, barátokkal eltölteni az időt.

Amit még igazán szeretnék, ha a barátaim egy része közelebb lakna és lenne egy fix, jó társaság.

Az utolsó pedig nagyszerű szónoklatot írt, csak kicsit elragadtatta magát! :)

Egyáltalán nem vágyik mindenki többre, egyáltalán nem idomított kutya mindenki. Egyáltalán nem hiszi magát mindenki szerencsétlennek.

Az elvárások közül pedig annak kell eleget tenni, aminek az ember eleget akar. És elvárásai mindenkinek vannak.

Ha az utolsó nem rabszolga, mégis miből van pénze?

De, mindenki többre vágyik. Mindig fog kelleni valami jobb, több, ez hajt minket előre, erről szól az élet. Az egyetlen reményünk, hogy lesz jobb. Hogy talán létezik egy pillanat, amiért érdemes volt élni. Ha nem vágysz többre az azt jelenti, hogy nincsenek vágyaid, de ilyen nincs, max. csak azt hiheted.

Hogy idomított kutyák vagyunk és hogy mindenki szerencsétlennek gondolja magát, ezeket szó szerint értetted, pedig csak két hasonlat volt. De nézd meg mit írt a második válaszoló, ő már beletörődött a sorsába és "örül annak ami jutott." Ő már elhitte hogy az élete nem lehet jobb. Mintha valaki osztogatná a sorsokat, az ilyen emberek már elvesztették az uralmat az életük felett, csak sodródnak tovább, megeszik amit főztek maguknak mert azt hiszik NEKIK CSAK ENNYI JUTOTT. Ilyen nincs. Őket valószínűleg először az anyjuk ócsárolta, utána ők magukat, majd az élet őket és kész vége, elhitték hogy ennyi. Sok ember van így, de azt egy szóval sem mondtam hogy mindenki.

"Az elvárások közül pedig annak kell eleget tenni, aminek az ember eleget akar. És elvárásai mindenkinek vannak.

Ha az utolsó nem rabszolga, mégis miből van pénze?"

Nem, sohase volt választási lehetőséged, ezért nem veszed észre hogy vannak olyan elvárások melyeket már nem is tudatosan, de teljesítesz.

A rabszolgaság alatt nem a munkát értem, hanem a munka, pénz, teljesítmény minden elé helyezését. A nem azért dolgozunk, hogy élhessünk, hanem azért élünk, hogy dolgozzunk elv, az rabszolgaság. Én ebben nőttem fel sajnos, hogy a munka mindennél fontosabb, hogy az élet munka, talán épp ezért lázadok ennyire.

Csak a kínlódást és a pénztelenséget láttam egész életemben, hogy nem vehetjük meg, hogy nekem nem jár, hogy én nem érdemlem meg. Hogy mindenért vért izzadva meg kell dolgoznom, hogy csak egy apró jelentéktelen porszem vagyok a gépezetben.

De rájöttem, hogy az élet nem ennyi. Az élet nem a megélhetésről szól. A sablon amin át kell haladnunk, az még nem élet, mégis ettől várunk mindent. És akkor jön a kérdés, hogy miért van ennyi boldogtalan ember? Miért találkozni ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel?

"De, mindenki többre vágyik."

Nem, ez nem igaz. Van, aki teljes mértékben elégedett az életével és mindennel, amije van és nem vágyik semmi másra már. Létezik ilyen ember, én is ismerek.

"Ha nem vágysz többre az azt jelenti, hogy nincsenek vágyaid, de ilyen nincs, max. csak azt hiheted. "

Miért ne lenne ilyen? Aki elérte minden vágyát, nem feltétlenül akar új vágyakat, hanem élvezi a dolgot és elégedett. Attól, hogy a környezetedben élők nem érték még el minden vágyuk, van, aki igen.

"Az egyetlen reményünk, hogy lesz jobb. Hogy talán létezik egy pillanat, amiért érdemes volt élni."

Van, aki reménykedik és van, aki tesz érte. Én épp teszek azért, hogy jobb legyen. És rengeteg pillanat volt az életemben, amiért érdemes volt élnem, pedig alig múltam 20.

"Hogy idomított kutyák vagyunk és hogy mindenki szerencsétlennek gondolja magát, ezeket szó szerint értetted, pedig csak két hasonlat volt."

Gondoltam, hogy nem kutyák, hanem emberek vagyunk. :)

"De nézd meg mit írt a második válaszoló, ő már beletörődött a sorsába és "örül annak ami jutott." Ő már elhitte hogy az élete nem lehet jobb."

Vagy csak nem pörög rajta feleslegesen. Ha levágják az egyik kezem, nem azon fogok minden nap aggódni, hogy nincs kezem. Beletörődök, mert nem tehetek mást és örülök, hogy megmaradt a másik kezem. Van, amikor nem tehet mást az ember, mint beletörődik. Persze, sok esetben tehet és akkor tegyen is, ha akar.

"Nem, sohase volt választási lehetőséged, ezért nem veszed észre hogy vannak olyan elvárások melyeket már nem is tudatosan, de teljesítesz."

Nincs ilyen elvárás. Minden elvárással tisztában vagyok a környezetemben, de nyugodtan mondhatsz párat. Amit teszek, azt nem azért teszem, mert elvárnak valamit, hanem mert magamért elakarok érni valamit vagy nekem esik jól.

Pl. családi jópofizásra sem azért megyek, mert elvárják, hanem mert velük akarok lenni. A boltba pedig elugrok egy szakadtabb ruhában is simán, nem érdekel, hogy ki mit vár el.

"A nem azért dolgozunk, hogy élhessünk, hanem azért élünk, hogy dolgozzunk elv, az rabszolgaság."

Ez relatív. A többség azért dolgozik, hogy teljen kajára, mert kaja nélkül elég nehéz élni. Viszont egyéb dolgokra már nem telik és úgy bizony, nem élnek igazán. Ezt tényleg nevezhetjük rabszolgaságnak, de mi választottuk.

Mi sem éltünk túl jól és pont ezért teszek most magamért, hogy később jól élhessek és ne csak megéljek abból, amit keresek. Aztán vagy összejön, vagy nem. Az élet nem igazságos, sosem volt az.

"Az élet nem a megélhetésről szól."

Az élet arról szól, amiről akarjuk. Több száz vallás van és nézet, mindenki választhat magának. Van, akinek elég a megélhetés és hogy van pár barátja. Normális esetben szerintem sem a megélhetésről szól csak egy ember élete, de ha valaki megelégszik vele, hát tegye.

"És akkor jön a kérdés, hogy miért van ennyi boldogtalan ember? Miért találkozni ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel?"

Mert az emberek többsége tájékozatlan. A legtöbben gondolkodni sem szeretnek. Az emberek nagy része, egyszerűen lusta.

A lepontozók többsége pedig végigmegy és lepontozza, amit neki nem tetszik, függetlenül attól, hogy jó e a válasz. Velük tényleg ne foglalkozz, általában nem veszik a fáradtságot, hogy válaszoljanak... :D