Ha nehezen, vagy egyáltalán nem engedjük el a múltat, az akadályozza, vagy erősíti annak a lehetőségét hogy mindaz a jövőben újra valósággá váljon?

Szinte biztos, hogy a jövőben nem fog megismétlődni az, amit átéltél. Ez is hasonló, mint a drog, hiába élsz át hasonlót, sosem lesz ugyanolyan. Meg egyébként is, az idő mindent megszépít még inkább.

Viszont ha a múltba kapaszkodsz, az elég sok mindent megakadályoz. Sosem fogsz túllépni rajta, és hiába jön veled szembe az, akivel akár még sokkal jobb is lehet, nem fogod észrevenni, mert te pontosan ugyanarra vársz, ami volt.

Ez így alapvetően rossz hozzáállás. Te gyakorlatilag pótlékot keresel, aki helyettesíteni tudja a másik nőt.

Másrészt az új kapcsolatban is csak a régit fogod keresni, ahhoz hasonlítod. Addig jó, amíg olyan, mint a régi. Ha más, akkor nem tudod kezelni a változást, akkor sem, ha esetleg pont ettől működne a kapcsolat.

Minden ember más. Nem ugyanolyat kell keresni. Nem olyat, aki pótolja a másik hiányát.

Előbb tedd helyre az életed, élj kicsit, és ha jól érzed magad egyedül is, akkor kezdj ismerkedni. Akkor olyan nőt fogsz találni, aki beleillik az életedbe, akivel jól érzed magad, kiegészít.

Lehet, hogy egyáltalán nem fog hasonlítani az exre se külsőre, se belsőre. De megfog benne valami. Na akkor tudod, hogy jó úton jársz. :)

Nekem pont most volt egy ilyen élményem.

3,5 évig voltam együtt az exemmel. Minden mozdulatát imádtam.

Most randevúzgatok egy sráccal, és tegnap az albérletében főztünk, amikor bejött egy lány a barátjával, aranyosan, összebújva.

Belém hasított, hogy pár hónapja még mi is ilyenek voltunk, mint ők, most meg itt szerencsétlenkedek egy félig idegen ember konyhájában, és várom az érzést, hogy olyan jó legyen hozzábújni, mint a 3 éve ismert exhez.

Hát... Nem lesz olyan, még egy jó darabig.

Az út eleje sosem könnyű, és egy jó darabig nem lesz olyan, mint régen. De ha kibújsz belőle, az se jó, ert akkor meg soha.