Van itt olyan ember aki le tudná írni, hogy mi a legnagyobb pofon amit az élettől kapott?

Röviden összefoglalva: Az hogy megszülettem, és még élek.

Az exbarátnőm 4 boldog évig tartó párkapcsolat után, minden előjel nélkül elhagyott egy másik férfi miatt. Ennél nagyobb csalódás nem ért még az életben.

20 állásinterjú után se vettek fel sehova miután az egyik legjobb gimibe, majd az egyik legjobb egyetemre jártam, a szakterületemen belül természetesen a legnehezebb szakra. Le kellett róla mondanom, hogy abba a városba éljek amelyikbe akarok, végül az országot is el kellett hagynom és most betanított munkás vagyok Angliába. Minden emberi kapcsolatom megszakadt és teljes izolációba élek. Barátnőm az lehetett volna elvileg, ha mindez nem következik be, de így már nem lesz soha.

Talán az egyik legnagyobb pofon az volt, h apám csalta anyukámat mikor én még 1 éves se voltam, és utána elváltak. Szerencsémre anyukám nevelt fel és ő mindig jó hozzám :) Viszont apám egy önző, erkölcstelen gaz, de nem gyűlölöm, néha szoktunk beszélni és vannak értékes emberi tulajdonságai vannak értékei (eszmei értékre gondolok most per pill) Aztán a másik nagy pofon az az h a különcségem miatt a bárhova való beilleszkedés az úgy sehogyan sem megy, kezelhetetlen makrancos kisgyerekből először cserfes kislány majd önközpontú és vad fiatal lettem :) 19/L

Apám alkoholista, anyámat csalta, nem jövök ki jól egy családtagommal sem sőt a baráti társaságaim is szertefoszlottak 2 csajom volt egyik elhagyott masik megcsalt tobbszor visszafogadtam ebbol adodoan tobbszor megcsalt celjaim lennenek de nem tudom h el akarom e erni meg oket