Miért ilyen rossz az élet Szegeden?

Köszönjük Emese - van még valami rohadt jó tanácsod?

Ha nincs, menj aludni, azzal többre mész.

Egy egyetemi munkát írok arról, hogy miért érzik magukat boldogtalanabbnak a vidéken élők, mint a budapestiek. Személyes motivációim is vannak a megírására, mert én egy kicsi faluban nőttem fel, és a "boldog gyerekkort" azzal töltöttem, hogy próbáltam szélmalomharcot vívni, hogy kevésbé legyen értelmetlen az életem. De volt olyan, hogy egy nyárra visszakerültem a szülői házba, de akkor úgy nézett ki, örökre ott ragadok... Nem tartom megoldásnak az öngyilkosságot, és a szüleim miatt nem is tudtam volna megtenni, de ha választani kellett volna aközött az élet között, és aközött, amit most élek, akkor inkább a halál.

A legtöbb ember így érzi. Megyeszékhelyről nem tudok nyilatkozni, mi anno irigyeltük az egrieket, hogy ők a városban laknak, és nem délután fél négykor megy az utolsó buszuk haza. Borzasztó motiválatlan a környezet, alig van kitörési lehetőség (a falumból az elmúlt 12 évben én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán bekerült a felsőoktatásba!), és ennek nem az az oka, hogy ők butábbak lennének, hanem az iskolában össze vannak csapva a környék nem a napon barnult fogyatékosaival, ami lehúzza őket, plusz az egész közeg, amiben élnek, azt sulykolja beléjük, hogy úgyse fog sikerülni, meg minek is próbálkoznának, hiszen ha diplomát szereznek, azzal a térségben nem kapnak munkát (max. tanárival), és el kell költözniük, de arra meg úgyse lesznek képesek, nem ismernek senkit egy egyetemvárosban, nem fog sikerülni...

Aztán ott maradnak, és átkozzák a sorsukat. Csak a saját falumból tudok kiindulni, minden harmincastól meghallgatom, hogy miért nem ment Nyugat-Magyarországra, miért nem ment külföldre, miért nem tanult tovább, már rég nem itt tartana. Nem tudnak családot alapítani, elköltözni a szülőktől, de a szülő is rászorul arra, hogy a gyerek adjon neki a keresetéből, mert különben éhenveszik.

Maga az egész környék gyönyörű (hegyvidék), legalább is nyáron - aztán szeptembertől márciusig köd van, nem látod a napot se. Nincs hova menni, össze vagy zárva a családoddal, ami nekem jó volt, mert jófej szüleim vannak, de a többségnél nem ez a helyzet (olvasgass családi kapcsolatok témakörben...). És a helyzet ugyanez az összes alföldi faluban, Zala megyében, a Balatonnál télen.

Tudom, hogy nagyrészt nem a kérdésre válaszoltam, csak ahogy egyre jobban beleásom ebbe magam, hatalmas indulataim lesznek, és jól esett leírni.

Megoldást sajnos nem látok.

Imádom Szegedet, és itt is akad számtalan lehetőség, megfelelő végzettséggel (és nem, nem feltétlenül a diplomára gondolok)

És még bulizni is lehet. Ráadásul néha azt sem tudom milyen fesztivált tartanak a Széchenyi téren, mert kb egymást érik a programok.

Számtalan pozitív dolgot fel tudnék sorolni, nem tudom miért vagy/voltál ennyire borúlátó.