Akinek mostanában (vagy bármikor) halt meg szerette, az tudna tanácsot adni?
Tudom, hogy ez egy hétköznapi dolog, és mindenkivel megtörténik, ezért nem is akarom magam nagyon sajnáltatni.
Eddig csak távolabbi rokonok, ismerősök, barátok haltak meg, így ennyire közelről még nem éreztem ezt az érzést.
Mennyire mutattátok a külvilág felé az érzéseiteket?
Jobb volt, ha megbeszéltétek valakivel, vagy inkább magatokban gyászoltatok?
Ha egy szomszéd, vagy ismerős megkérdezte, hogy hogyan vagy, akkor úgy tettél mintha mi sem történt volna, vagy elmondtad neki a történteket?
Mennyire tudtatok erősek lenni, az ügyek intézése közben, illetve munkahelyen, meg a hétköznapokban?
Szerintem ez nagyon egyénfüggő.
Az ügyintézés jó volt, amíg menni kellett, intézni a papírokat, odafigyelni stb., addig nem volt idő agyalni... Ott nem tehetted meg, hogy kibuksz, mert muszáj végigjárni.
Egyébként nagyon nehéz volt... Főleg, amikor a bátyám halt meg. Másnap bementem ugyanúgy iskolába, és nem tudtam sem az osztálytársaimnak, sem a tanáraimnak elmondani, hogy mi történt. Egyetlen barátnőnek és egyetlen tanárnak szóltam, kértem, adják tovább, mert képtelen vagyok.
Utána talán a temetés volt egy választóvonal. Azzal valahogy nem azt mondom, hogy pont kerül a végére, sőt... de mégis változik valami. Onnantól már végképp visszafordíthatatlan és végleges, hisz láttam, hogy leengedték a koporsót. Utána jönnek a szürke hétköznapok, amiket ilyenkor tanul meg értékelni az ember.
Akkortájt én még senkinek nem beszéltem erről, ha kérdezték, hogy vagyok, annyi volt a válasz, hogy "megvagyok". Anyumék általában visszakérdeztek: "Hogy lehetnénk?". Most, több év távlatából már tudok róla beszélni. (Vagy írni, mint most is.)
Szóval kitartás! Nem hiszek az idővel jobb lesz, illetve az idő majd begyógyítja a sebeket szövegben. Nem lesz jobb. Másabb lesz. Egyszer eljön az a reggel, amikor nem az lesz az első gondolatod, hogy elveszítetted.
Köszönöm a válaszod!
Én tényleg nem tudom, hogy mit tegyek.
Nem akarok panaszkodni, de jó volna kibeszélni magamból.
Viszont amikor ma találkoztam az egyik szomszédommal, akivel amúgy jókat szoktunk beszélgetni, és kérdezte, hogy hogyan vagyok, akkor csak sablon szerűen mondtam neki, hogy átlagosan, és gyorsan mentem is tovább.
Azt veszem észre, hogy kicsit türelmetlenebb és ingerültebb vagyok, és valahogy minden reklámban, filmben, egyből a temetés, a halál, az életbiztosítás, stb. van jelen.
Ami lehet, hogy eddig is ott volt, de akkor fel sem tűnt.
Meglesz az, akinek elmondod majd... (Érdekes módon, lehet, hogy nem az, akivel eddig mindig mindent megosztottál. Néha könnyebb olyannak, aki távolabbi...) És nála érezni fogod, hogy jó helyen, biztonságban vannak a szavak, az érzések. (Ha pedig úgy érzed, hogy kiírni is jó lenne magadból, én itt vagyok... akár üzenetben is. Sajnos van tapasztalatom.)
A filmekben stb. eddig is ott voltak. Olyan ez, mint amikor megismersz valakit és tetszik. Ha neki pl. van egy x márkájú autója, utána egész biztos, hogy tele lesz olyan autókkal a város. Addig is ott voltak, csak nem figyelted.
Januárban halt meg a nagymamám, pontosan a szülinapom után 1 héttel. Valahányszor valaki részvétet nyilvánított, alig tudtam megállni a sírást. Az első pár napban senkivel se akartam beszélni, nekem az egyedüllét segített, hogy tudatosuljon bennem, hogy mi történt.
Az ügyintézéseket anyukám intézte, de mindenhova elkísértem őt.
Kid halt meg amúgy? :( 22L
Köszönöm a válaszokat!
Az édesapám halt meg váratlanul.
Egy általános, mindenre kiterjedő kivizsgálásra vittél volna be a mentők a kórházba, (mivel mozgás sérült, így nem tudott gyalogolni, meg BKV-zni, ezért hívtunk mentőt)
úgy volt, hogy mi összepakoljuk még azon cuccait amit eddig nem és majd utána visszük.
Erre kb. fél óra elteltével kopognak az ajtón, a mentősök jöttek vissza azzal, hogy apu meghalt a mentőben. (még el sem indultak, hanem ennyi ideig újra éleszteni próbálták)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!