Akkor most a szabadkőművesek jók (az emberiség szamara)?

A szabadkőművesek az emberiség felemelkedéséért, a közjó védelméért, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméiért, a világ népeinek békéjéért és együttműködéséért csendesen munkálkodó, jóhírű szabad férfiak társasága. A páholyokban manapság elsősorban jótékonysági-humanitárius és önképzőköri munka folyik. Vallási és pártpolitikai kérdésekkel nem foglalkoznak, de társadalmi problémákkal, mint például demokrácia, esélyegyenlőség, tehetséggondozás, környezetvédelem, oktatásügy, közegészségügy, közösségi etika, közgondolkodás, művészet, tudomány rendszeresen.

A 19. században szellemi életünk nagyjai többségükben szabadkőművesek voltak, minden valamirevaló városban, nagyobb településen voltak páholyok, amiben az értelmiség, polgárság és az arisztokrácia is aktívan tevékenykedett. A 20. század második felére a mozgalom jelentősége csökkent, mert azok a célok amelyekért küzdöttek nagyrészt megvalósultak, vagy legalábbis mint célok általánosan elfogadottá váltak.

Ma már demokratikus országokban élünk, a közteherviselés és a szegényekről, betegekről való gondoskodás elismert állami feladat. Persze még most is vannak gondok, de ezek ügyében már nem a szabadkőművesség az egyedüli szószóló.

Egy szervezetet, társaságot a tagjaik minősítenek. Elismerten és dokumentáltan szabadkőművesek többek között az alábbi személyek voltak (szándékosan magyar és külföldi személyiségeket is felsorolok):

Kossuth Lajos, George Washington, Ady Endre, Neil Armstrong, Bem apó, Honoré de Balzac, Alpár Ignác, Ludwig van Beethoven, Bánki Donáth, Sir Winston Churchill, Benedek Elek, Walt Disney, Csokonai Vitéz Mihány, Mahatma Gandhi, Diószeghy Sámuel, Johann Wolfgang von Goethe, Hevesi Sándor, Dmitrij Mengyelejev, Karinthy Frigyes, Wolfgang Amadeus Mozart, Kazinczy Ferenc, Louis Pasteur, Kosztolányi Dezső, Alaxandr Puskin, Kőrősi Csoma Sándor, Lev Toljsztoj, Liszt Ferenc, Giuseppe Verdi, Móra Ferenc, Voltaire,Szent-Györgyi Albert, Émile Zola, Tamási Áron, Xanthus János

A szabadkőművesség hangulatáról talán legtöbbet egy vers árul el. Rudyard Kipling a Dzsungel Könyve szerzőjének anyapáholyom című verse:

[link]