Hogyan rázzam le?

Egyik évfolyamtársamról van szó. Gólyatáborban ismertem meg és segítettem neki hazajutni onnan, mert az idiótája elitta az összes pénzét. Azóta bújik hozzám, mint valami macska. Én sosem írok rá, sosem megyek oda hozzá beszélgetni, mert egyszerűen nem akarok tőle barátságot, mert nincs rá szükségem és olyan gügye dolgai vannak, hogy hihetetlen. Megbeszéltük egyszer, hogy segítek neki egy beadandóban nálunk, mert megkért én pedig azt mondtam, hogy oké. Erre beállított nálunk este 11-kor és ott mutogatta a gyökér videóit youtubeon 1-ig.. Miközben anyám próbál aludni és tesóm is, Ő röhögcsél meg minden. 10 percet foglalkozott a beadandóval. Célozgattam rá, hogy lassan fekszem le meg zuhanyzok meg ilyenek, de nem nagyon akart menni. Együtt járunk magánkurzusra vele és másokkal, így nem akarok vele rosszban lenni, mert nem lenne kellemes végigülni a kurzust úgy, hogy haragban vagyunk. Valamelyik nap is este 1-kor kitalálja, hogy jönne nálunk inni, mert olyan kedve van. Ekkor tényleg lehidaltam. Azt hittem, hogy részeg, azért írja, de nem, halálkomoly volt.

Napi 3x kérdezi meg chaten, hogy mit csinálok és, hogy mi a helyzet? Általában órákkal később írok vissza és nézem meg, mert nincs kedvem hallgatni a hülye vicceit és baromságait. Mások is mondták már, hogy lehet szerelmes belém vagy kitudja, próbáljam meg lerázni. Én közömbös vagyok vele és tartózkodóan állok hozzá, de nem veszi le az egészet.. Elküldeni meg nem akarom a kurzus miatt, mert együtt ülünk még 2-3 emberrel és úgy tanítanak közben.

Tényleg olyan, mint egy pióca, volt már többször, hogy megkért, hogy nyomtassak neki ezt és azt, de elmondtam, hogy ő is megtudja csinálni, csinálja magának. Mindig sörözni menne vagy kajálni, de mondtam, hogy tanulok, nem érek rá. Ennyi visszautasításból már a hülye is megérti, hogy nem akar az ember semmit, de ő akkor is próbálkozik.. Mit csináljak?